Nagy öröm olyan ünnepnek, ez esetben egy orgonabemutató méltóságteljes pillanatainak a részévé válni, amely összeköt egy 111 évvel ezelőtti másik ünneppel. Ráadásul előttünk áll valaki, akinek épp valóra válik a gyermekkori álma.
Orgonista a színpadon
A Zeneakadémia Nagytermének orgonája, amely 1907-ben a Voit und Söhne cég műhelyének 975-ös opuszaként együtt épült a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületével, egy 111 évvel ezelőtti őszön – akárcsak most, a felújított változata – az intézmény névadójának születésnapjára időzített koncerten mutatkozott be a nagyközönségnek. Az építők nemzetközi hírnévre tettek szert a négy manuállal és hetvennégy regiszterrel rendelkező hangszer elkészítésével.
Fotó: Kurucz Árpád
Korának kiemelkedő orgonaépítője volt a Magyarország első koncertorgonáját elkészítő Voit, akinek a hangszerein a szimfonikus zenekar hangzásideálját követve a pianissimótól a fortissimóig a hangszínek gazdag skáláját szólaltathatták meg. A budapesti orgona volt az első a világon, amely az elektropneumatikus traktúrával épített színpadi játszóasztalnak köszönhetően lehetővé tette, hogy az orgonista végre ne a karzat magasában, hanem a közönség és a színpadon lévő zenészek közvetlen közelében játszhasson.
1907 és 1925 között a kor neves orgonistái, például Alexandre Guilmant, Enrico Bossi és Antalffy-Zsiross Dezső adtak koncertet a nagy hírű budapesti hangszeren, utóbbi a Zeneakadémia orgonaprofesszoraként egy másik játszóasztalt is építtetett a karzatra, hogy növendékeivel közösen adhasson elő nagyzenekari átiratokat.
Ezt a virágkort azonban hanyatlás követte, miután az eredeti koncepciótól idegen átépítések és a karbantartás elhanyagolása miatt az orgona elveszítette hangzásának valódi karakterét. Az emberi mulasztások mellett a terem rossz klimatikus adottságai is szerepet játszottak ebben, a hangszer ugyanis rengeteg természetes anyagot tartalmaz, és főként a bőrelemek rosszul tűrik a páratartalom drasztikus váltakozását – ismertette a hangszer lecserélésének előzményeit Lakatos Gergely, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem audiovizuális és színháztechnikai osztályának vezetője, az orgonarekonstrukció szakmai vezetője a tegnapi sajtóbemutatón.
A Zeneakadémia vezetősége 1967-ben döntött egy új hangszer beszerzéséről, azóta a nagyterem elválaszthatatlan részeként ismert, impozáns homlokzat a sípokkal csupán díszítő és hangfogó szerepet töltött be. A lebontott hangszer alkatrészei Debrecenbe, majd az állami orgonagyár udvarára kerültek, később pedig beépítették őket a soproni Liszt Ferenc-terembe és a győri Városháza dísztermébe.
Egy merész álom
Amikor évtizedek múlva egy tudományos kutatás készült a hangszerről, a tanulmányt azzal zárták, hogy ez az orgona megsemmisült – mondta el Szabó Balázs orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem billentyűs és akkordikus hangszerek tanszékének tanára, az ország legmagasabban kvalifikált orgonaszakértője, akinek gyerekkori álma volt, hogy ez a hangszer egyszer újra megszólalhat régi pompájával. Ahogy fogalmazott: merész álom volt, de a Zeneakadémia vezetősége is felismerte ennek a hangszernek a jelentőségét, bár sokan szkeptikusak voltak az ötlet megvalósítását illetően.
2009-ben, a Liszt Ferenc téri épület felújításakor le kellett bontani az 1967-es orgonát. A művészi, építészeti, műemlékvédelmi, gazdasági és orgonatörténeti szempontok együttes mérlegelése után 2010-ben a Zeneakadémia szenátusa határozatot hozott a Voit-orgona rekonstrukciójáról, majd 2014 novemberében Magyarország kormánya nyolcszázmillió forintot biztosított a projekt megvalósításához.
A rekonstrukciót a kiváló referenciájú német cég, a Johannes Klais Orgelbau és magyarországi partnere, a historikus orgonák terén nagy tapasztalatú Aeris Orgona Kft. végezte az egyetem orgona tanszakának tanáraiból, műszaki és gazdasági szakembereiből álló szakértői bizottság felügyelete mellett.
A játszóasztal, a szélellátás, a traktúra és a 4500 síp kialakítása az eredeti koncepció szerint történt, de a modern orgonaépítészet vívmányait is alkalmazták, egy számítógépes rendszer, a setzerkombináció könnyíti meg az orgona hangszín-kombinációinak kezelését.
Magas szintű oktatás
– A megújult orgona az európai örökség és a világörökség része, az orgonatörténet olyan pillére, amely nélkül orgonakultúráról és klasszikus zenei kultúráról nem lehetne beszélni – mondta Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora, és hangsúlyozta, hogy a megújult hangszer lehetőséget ad a teljes orgonairodalom koncertszerű megszólaltatására, beleértve az orgonát alkalmazó zenekari, kórus- és kamaraműveket, ennek köszönhetően a zeneakadémista hallgatók a legmagasabb szinten sajátíthatják el az orgonaművészet mesterségbeli fogásait.
Európában ez a harmadik felújított és működő hangversenytermi Voit-orgona, de minőségében, innovációs tartalmában és képességeiben messze megelőzi a heidelbergit és a prágait. Hasonló kaliberű történelmi orgonával a világon csupán két másik oktatási intézmény büszkélkedhet: a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium és az amerikai Yale Egyetem.
Az október 22-i ünnepélyes orgonaavatóra Szathmáry Zsigmond orgonista-zeneszerző szimfonikus orgonaversenyt írt. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Richard Strauss és Max Reger alkotásai is megszólalnak az újjáépített orgonán, az esten Ruppert István, Szabó Balázs, Pálúr János és Fassang László lép fel.
Az orgonaavatót a Bartók rádió és az M5 tévécsatorna élőben közvetíti, az Eurovízió és az Eurorádió rádió- és televízióállomásai pedig felvételről sugározzák. A rendezvény a Zeneakadémia Facebook-oldalán is követhető lesz.
