Az Anima Musicae Kamarazenekar 2010 februárjában alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóiból, illetve korábban végzett növendékeiből. Azóta felléptek már a Zeneakadémián, a Magyar Rádió Márványtermében, és számos sikeres hangversenyt adtak vidéki városokban (Békéscsaba, Kecskemét, Pannonhalma, Sümeg, Szeged, Üllő), visszatérő vendégek Pécsett és Győrött is.
Évente szerveznek alkotótábort a Vas megyei Gyanógeregyén, 2011 óta résztvevői a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak és az Ars Sacra Művészeti Fesztiválnak, a Budapesti Őszi Fesztiválnak, de ott vannak a nemzetközi Kodály-fesztiválon és a Pécsi Zenei Napokon is. Bemutatkoztak már Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és Németországban. Tavalyelőtt önálló lemezük is megjelent, amelyen Mozart művei szerepelnek. Pályafutása alatt az Anima Musicae – magyarul a Zene Lelke – két rangos külföldi elismerés mellett kiérdemelte a magyar Junior Prima díjat is, amelyet először vehetett át zenekar a díj történetében.
Heinrich Ignaz Franz von Biber barokk zeneszerző Battalia című, korabeli csatát ábrázoló, akkoriban újnak számító elemeket tartalmazó programzenéjével indul az est, így senki ne számítson holmi vacsora utáni csöndes szunyókálásra – akik ismerik a darabot, tudják, miről beszélek. Az Anima Musicae előadásain rendszeresen hangzanak el új, a zenekarnak ajánlott kortárs művek, nem történik ez most sem másként. Balogh Máté Gergely: Luca Marenzio in Salzburg című darabját kifejezetten nekik írta, ősbemutatója 2012. december végén volt. „A darabot egy salzburgi koncertélmény ihlette, amelyet belülről mint kórustag volt alkalmam megtapasztalni. Luca Marenzio Super flumina Babylonis című tizenkét szólamú, háromkórusos motettáját szólaltattuk meg a dómban úgy, hogy négyen az oltár előtt, négyen-négyen pedig az oltártól balra és jobbra fent, a karzaton énekeltek… Önnön örömömért, a salzburgi élmény újrakovácsolásáért, a marenziói ötlet megtapasztalásából merítve megkomponáltam három vonósnégyesre írt darabomat” – nyilatkozta anno a bemutató előtt a komponista.
Igazi csemege következik, Carl Philipp Emanuel Bach: 3. (A-dúr) csellóversenye, pergő, gyors futamok a nyitótételben, majd fájdalmas moll lamento melódiák, végül a finálé egzaltált életkedve – nemhiába számítják C. P. E. Bachot Haydn legfontosabb előfutárának. Arthur Honegger inkább operáiról és szimfóniáiról, mintsem kamarazenei műveiről ismert, Himnusz című, tíz vonóshangszerre 1920-ban írt darabja nem tartozik a túl gyakran játszottak közé, kíváncsian várom.
Bartók Béla egyetlen vonószenekarra írt műve zárja az estét. Paul Sacher, a Bázeli Kamarazenekar vezető karmestere 1939-ben kérte fel Bartókot egy zenekari mű megírására. Bartók határozott kedvet érzett egy barokkos, concerto jellegű darab alkotásához, amelynek végül némi tétovázás után a Divertimento címet adta. Nem klasszikus értelemben vett szórakoztató muzsika, mintegy előrevetíti a nagy elhatározást, az amerikai emigrációt, amelyre való készülődés miatt Bartók nem is vett részt a mű bázeli bemutatóján 1940 nyarán.
Az Anima Musicae koncertjein rendszeresen működnek közre neves művészek, a most pénteki előadáson Rohmann Ditta gordonkaművésznek tapsolhatunk.