Ugyan ki gondolta volna, hogy negyven esztendővel az ősbemutatót követően egy másik parkban, többezres ténylegesen fiatal, valamint lélekben ifjú közönség előtt ismét felcsendülnek majd a magasztos dallamok? Hogy bőrünkön, mellkasunkban érezhetjük Szebelédi Zsolt és a vendég Pálmai Zoltán dobjának, valamint Tarnai Dániel basszusgitárjának lüktetését; a Szabó Péter csaknem ötvenéves Hammond-orgonájából áradó harmóniákat, a Sárvári Vilmos gitárjából feltörő síró-dübörgő szólamokat?
Azt pedig a legelvetemültebb, veterán mobilosok sem sejthették anno, hogy kedvenc formációjuk frontján – Vikidál és Tunyogi után – egyszer majd áll egy fiatalember, aki eleget tesz a prózai részt elregélő Schuster Lóri felszólításának: „Rajtad a sor, hallod: mondd tovább, Énekes!” És Baranyi László, aki a Honfoglalás szvit születésekor még csak gondolatban sem létezett, tovább mondta. Teli torokból, lélekből, elődeire cseppet sem szégyent hozva – ahogy kell.
Ami már nem is annyira meglepetés a zenekar törzsközönségének. A sztárvendégek listája azonban annál inkább: Rossa Levente lélekre ható hegedű-, illetve tárogatószólója Török Ádám finom, művészi fuvolafutamaival összeolvasztva bizony a legharcedzettebb rockereknek is könnyeket csalt a szemébe. A két virtuóz dobos adrenalint egekbe emelő dobpárbaját csupán a gyönyörű csángó népdal (Hazám, hazám) volt képes feloldani: az önmagában, hangszeres kíséret nélkül éneklő, ma még kevésbé ismert, de annál tehetségesebb és bájosabb Kovács Nóri méltán érdemli ki a rajongók szeretetét.
Az ősbemutató után négy évtizeddel ismét felcsendültek a magasztos dallamok
És még ezután sem fújhattuk ki a levegőt, az Örökmozgó a legmagasabb sebességi fokozatba kapcsolt. Bár az Újhaza tétele az építkezés, a megnyugvás szimbóluma, a lendületes, dallamos, klasszikus rockmuzsika mégiscsak meghozta a katarzist: az egykori P. Mobil-énekes lánya, Tunyogi Bernadett édesapja utódjával duettben zengte a szívszorító refrént, hogy aztán az egész Schuster Lóránt zenei kísérettel elmondott Miatyánkjába torkolljon.
Az alapító atya, az Örökmozgó motorja semmit nem bízott a véletlenre: a háttérvetítés a kiscsikó megszületésével, a kellő pillanatban nyakba akasztott, (nagy) Magyarországot ábrázoló, működő gitárok, a színpadkép, a különböző dramaturgiai elemek mind fontos kiegészítői voltak a kifogástalan látványnak, megszólalásnak.
Persze az öttételes szvit még a kiegészítő elemekkel sem tölthet ki egy két és fél órás előadást: így a Honfoglalás köré épített fajsúlyos mondanivalójú szerzemények, mint a Pléhkrisztus, a Keresztfa, a Transsylvania vagy a Farkasok völgye – Kárpát-medence mellett az emblematikus A főnix éjszakája vagy az Utolsó rock and roll is helyet kaphat.
1120 esztendeje itt, a Kárpát-medencében hazára leltünk. Az őshaza azóta 93 ezer négyzetkilométerre zsugorodott, a Honfoglalás szvit is immáron negyvenéves, de a legendás, sokat megélt Budai Ifjúsági Park sem létezik már eredeti funkciójában. Nyilván a P. Mobil sem az eredeti összeállításban lépett a Budapest Park színpadára a hét végén többezres, lelkes közönsége elé. De a színpad és a nézőtér együtt ünnepelte a zene újabb honfoglalását. Mert „Azok a hegyek még ma is állnak, / Azok a folyók még ma is futnak, / Az a csillag még ma is mutatja az utat, / Az a nép még ma is él.” A P. Mobil zenekar ma is él.
