A nagy gazdasági világválság a már felnőtt Banks gyerekeket sem kíméli: a banki szektorban dolgozó Michael (Ben Whishaw) élete egyik pillanatról a másikra összeomlik: özvegyen maradt három kisgyermekével, a bank pedig egy hét múlva elveszi a házukat, ha testvérével, Jane-nel (Emily Mortimer) nem kerítenek elő egy fontos papírt. Michael gyermekei ugyanabban a helyzetben találják magukat, mint apjuk gyermekként, amikor is hirtelen megváltozik a széljárás, és Mary Poppins (Emily Blunt) újra eljön, hogy megmentse a szürke és elmagányosodott szíveket és feltöltse őket reménnyel, vidámsággal és szeretettel.
Bár a Mary Poppins visszatér a nagy klasszikus folytatásaként készült, mégis egy gyenge remake lett belőle. Pedig Rob Marshall rendező a Chicago és a Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken című filmekkel már bizonyította, hogy képes nagyszabású, kosztümös filmeket dirigálni, itt mégis abba a hibába esett, hogy egy megismételhetetlen alkotást próbált CGI-technikával felturbózva ismét eladhatóvá tenni.
Az első filmhez képest nem sok minden új történik a filmvásznon, sőt egyes jeleneteket apró változtatásokkal le is koppintották: a kéményseprők helyett lámpagyújtogatók perdülnek táncra, és a szereplők ismét az évtizedekkel korábbi Walt Disney stílusú rajzolt világban találják magukat. Emily Blunt vajmi kevés sikerrel próbált Julie Andrews lenni, bár az énekhangja kétségkívül megvolna hozzá.
Itt meg kell említenem a film egyik legnagyobb hiányosságát, hogy Marc Shaiman zenéje egyáltalán nem örökbecsű, ellentétben az 1964-es alkotás zeneszerzőpárosának – Richard M. Sherman és Robert B. Sherman – halhatatlan dalaival, amik azonnal a fülünkbe másztak, mint a Chim Chim Cher-ee vagy a Spoonful of sugar.
Vannak olyan alkotások, amelyekről felesleges letörölni a szívekben őrzött port, hogy helyette cukorsziruppal borítsák be
Fotó: Fórum Hungary
Üdítő színfolt volt az első film egyik főszereplője, a legendás Dick Van Dyke feltűnése, akinek rövid táncos jelenete a film egyik legjobb pillanata volt, valamint a címszereplő kuzinjaként a többszörös Oscar-díjas Meryl Streep is beköszönt a bohókás Topsy szerepében. A kéményseprő Bert karakterét az új filmben Jack (Lin-Manuel Miranda) a lámpagyújtogató vette át, aki bár a tengerentúlon musicalszínészként nagy népszerűségnek örvend, számomra mégis felejthető alakítást nyújtott.
Sok mesebeli kaland után végül Mary Poppins csettint egyet és megoldódik a család komoly anyagi problémája, valamint Michael is megtanulja azt a leckét, amit anno az édesapjának is meg kellett ahhoz, hogy igazán jó családapává válhasson.
A Mary Poppins visszatér egy igazán látványos családi film, de a visszatéréstől várt csoda sajnos elmaradt. Vannak olyan alkotások, amikről felesleges letörölni a szívekben őrzött port, hogy helyette csillámporral, CGI-vel és cukorsziruppal borítsák be.
