1992-től hagyomány, hogy Izsófalva polgármestere, a művelődési ház és az iskola vezetője, valamint néhány helyi képviselő busszal Budapestre utazik, hogy egy kis műsor keretében a fővárosi borsodiakkal és a sárospataki öregdiákokkal koszorút helyezzenek településük névadójának őt formázó (sajnos már porladozó) szobrára.
A 185 évvel ezelőtt született Izsó Miklós (1831–1875) a 19. század második felének legsajátosabb szobrászegyénisége volt. Az első, aki egyetemes európai szintre emelte a hazai szobrászatot, miközben művei hangsúlyozottan nemzeti színezetűek. Jelensége annak a népi-nemzeti felfogásnak, amely az irodalomban Petőfi és Arany, a zenében pedig Erkel és Liszt művészetében érhető tetten.