– Bármennyire is fontos nekünk a Seuso-kincs, az esztétikai és történeti értékelése még nem jutott el odáig, hogy világszerte ismert kincs legyen. Ezért „fel kell építeni”, apránként és konzekvensen hírnevet kell szerezni neki, hogy olyan kulturális értékké váljon, amelyért érdemes lesz ide-utazni és megnézni – mondta Varga Benedek, az MNM főigazgatója a tegnapi sajtótájékoztatón.
Éppen ezért 2021-ben egy nagy nemzetközi kiállítást szerveznének a késő római kori leletekből, hogy a maga történeti, időbeli környezetében lehessen látni, amelyhez német, angol és francia múzeumok anyagait is elhoznák. A főigazgató hangsúlyozta, hogy a kincs ,,egyszerre fejezi ki Magyarország magyarságát és európaiságát”.
A késő császárkorból ismert harminc lelet közül a Seuso-kincs jelenlegi súlyát tekintve a második vagy harmadik helyen áll a leletek sorában, a legnagyobb késő római kori lakomakészlet, melyet valaha találtak és nem olvasztottak be. A művészeti igényességét tekintve pedig a legjobb, a legszebb. Akár az első is lehetne, de a készlet nem teljes – bizonyos, hogy vannak lappangó darabjai –, hiszen az összes többi hasonló leletnél megvan a teljes készlet.
A Seuso-kincs esetében csak a készlet nagy tárgyai kerültek elő, a 14 nagy méretű ezüstedény összesen 68,6 kilogrammot nyom – ezekért és a rézüstért, amelyben megtalálták őket, 13,3 milliárd forintot fizetett Magyarország.
A kiállítás az egész országot bejárta, három-három hétig összesen hat városban állították ki, a tárlatok között egy-egy hét telt el, ameddig leszerelték és újból berendezték az installációkat. A múzeum számításai szerint óránként körülbelül százan nézték meg a kiállítást minden helyszínen.
Az igazgató hangsúlyozta, hogy a tizennégy tárgyat nem pusztán kiállították, hanem kiállítást is rendeztek köré, és minden múzeum két olyan tárgyat választott ki, majd helyezett el melléjük gyűjteményük legértékesebbjei közül, amelyek valamilyen módon a késő római korhoz kapcsolódnak.
Katalógus is készült, amelyet minden környező ország nyelvére lefordítottak – lengyelre is –, mivel a főigazgató szerint a Magyar Nemzeti Múzeum az egész Kárpát-medence múzeuma.
„Ennek a központi múzeumnak, amely egykor hét-nyolc nyelven beszélő polgároké volt, úgy érezzük, az is a feladatai közé tartozik, hogy az egész Kárpát-medence régészeti kultúráját képviselje, ezért fontos, hogy mindenki az anyanyelvén jusson hozzá a kincsről szóló információhoz” – fejtette ki a főigazgató.
Varga Benedek szerint a kincs megtalálását követő gyilkosság és a pereskedés elfedte a tárgyak valódi értékét, és elterelte a figyelmet a lényegről.
– Nyilvánvalóan a mi tulajdonunk, a magyar kormány szerezte ezt vissza, mélyebb rétegeiben pedig azok az emberek hozták létre, akik egykor itt éltek, akik itt építettek házat, itt vadásztak és itt, Pannóniában képviselték az erős görög-római kultúrát – mondta.
A főigazgató azt is elárulta, hogy 2018. június végén nyitják meg a „félállandó” kiállítást a múzeumban ugyanazzal az installációval, amelyet az ország több településén is látni lehetett.
A tárlatot azért nevezte félállandónak, mert ebben a formában öt-hat hónapig lehet majd megtekinteni, ugyanis ez idő alatt készül az új állandó kiállításuk, amelyen nemcsak a Seuso-kincs lesz látható, hanem a római kori Pannónia provinciának kimagasló tárgyi értékei is – mindez azért, hogy a látogatók tágabb összefüggésben lássák a kincset és azt a történelmi időszakot, amelyből származik.