– Németország morális kötelessége, hogy visszaadja a festményt a múzeumunknak. Ez a történet megakadályozza, hogy a második világháború, a nácizmus rémtettei által okozott sebek begyógyuljanak – hangsúlyozta Eike Schmidt képtárigazgató. A „Vaso di Fiori” című, több millió dollárt érő festményt 1824-ben állították ki Firenzében, amikor II. Lipót toszkánai nagyherceg megvásárolta gyűjteményébe.
Egészen 1940-ig a Pitti-palota falán lógott, a második világháború kitörésekor azonban a palota kincseit egy közeli faluba menekítették. Három évvel később a német csapatok lefoglalták és Németországba vitték a festményt, ahol csak 1991-ben, Németország újraegyesítésekor került a figyelem középpontjába; akkor egy család tulajdonában volt.
Eike Schmidt, aki Freiburgban született, elmondta, hogy közvetítők útján a német család többször megkörnyékezte az olasz hatóságokat azzal az ajánlattal, hogy visszavásárolhatják tőlük a festményt, de ezt az igazgató abszurdnak és felháborítónak tartja, mivel szerinte elorzott kulturális javakról van szó.
A német állam sem enged a negyvennyolcból, hiszen a 30 évnél korábbi bűncselekményekre vonatkozó elévülési törvényre hivatkozva többször megtagadták már, hogy olasz kérésre közbelépjenek a kép ügyében. Az Uffizi igazgatója szerint Németország nem alkalmazhatná az elévülési törvényt a háború idején ellopott műkincsek esetében:
– A festmény az olasz állam elidegeníthetetlen tulajdona, és éppen ezért nem lehet megvenni – jelentette ki az igazgató.
Az Uffizi nagy sajtóvisszhangot kiváltott esete viszont egyáltalán nem különös, a német álláspont pedig ennél jóval árnyaltabb. Németország az elmúlt húsz év alatt több mint 17 ezer, a nácik által elrabolt vagy lefoglalt műtárgyat és könyvet adott vissza a jogos tulajdonosoknak. A szövetségi kormány több tíz millió eurós támogatásával felállították az elveszett kulturális javak német központját, adatbázisokat készítettek és létrehoztak egyetemi kutatói állásokat is, hogy megállapítsák a műtárgyak eredetét és származását.
Legutóbb 2012-ben 1500 művészeti alkotást (többek között Picasso, Matisse, Klee munkáit) fedeztek fel Cornelius Gurlittnél – Hildebrand Gurlittnek, Adolf Hitler egyik megbízott műkereskedőjének a fiánál. A 2014-ben elhunyt Cornelius a műtárgyak nagy részét a Berni Szépművészeti Múzeumra hagyta. Ezek közül az egyik legértékesebbet, Matisse Ülő hölgyét 2015-ben visszaszolgáltatták Paul Rosenberg eredeti tulajdonos leszármazottainak.