Tersánszky Józsi Jenő tűpontos szatírája a múlt század polgári világába vezet. A könnyed vígjáték mozgatórugói a szerelem, a hűség, a pénz, a származás és a művészet, a szórakoztató cselekmény mögött azonban egy lényeges kérdés is megbújik: megélhet- e az alkotó a magasművészetből, vagy csak a közhelyes giccsek kelendők?
A nagybányai író, aki igen széles műfaji skálán – a prózai és a drámai darabokon keresztül a gyerekmesékig – alkotott, eredetileg festőművésznek készült, így közvetlen kötődése volt a képzőművészek világához, bohém életformáját egész életében fenntartotta.
A főszereplő festőművész személyében ráismerhetünk Tersánszkyra: Dulder (Tűrő Ákos) könnyedén veszi az élet nehézségeit, derűsen szemléli lokálból kiemelt feleségének, Lolának (Gregor Bernadett) azon törekvéseit, hogy a korántsem előkelő származású hölgy minél magasabbra jusson a társadalmi ranglétrán.
Lola ehhez minden eszközt megragad: férje tehetségét aprópénzre váltva giccsgyártásra ösztönzi a festőt, majd egy gazdag és befolyásos államtitkárnak csavarja el a fejét, hogy egy szép napon kegyelmes asszony válhasson belőle. A festő boldogan segíti hitvesét új férjhez, annál is inkább, mert közben szemet vet a képkereskedő ifjú leányára. Végül megoldódik minden rejtély, és az is kiderül, kinek ér legtöbbet a kegyelmes asszony pikáns portréja.
A bonyolult események hátterében a művészet elértéktelenedése és a tehetség kérdése húzódik meg: lehet-e az alkotásból jó üzletet csinálni egy elértéktelenedett világban?
Az Újszínház igazgatója, Dörner György kérdésünkre, hogy miért játsszák ritkán Tersánszky szóban forgó művét, elmondta: manapság nem divat magyar szerzők darabjait játszani, és Tersánszkytól a Legenda a nyúlpaprikásról vagy a Kakuk Marci című darabján kívül alig ismer műveket a közönség.
„Kitűnő színdarabnak és kiváló színészi lehetőségnek tartom A kegyelmesasszony portréját, igazi vérbő humorral átitatott darabnak. Hagyományos szalonvígjátékról van szó, mégis van benne egy kis groteszk és abszurd vonulat, tisztelgés egy olyan kor színjátszása előtt, amely porosnak tűnhet, de ha elővesszük, láthatjuk, hogy bármikor kiválóan szórakozhatunk rajta. A darab színhelye egy galéria, Budapest pedig tele van képtárakkal, kultusza van a műtárgyaknak, és talán van egy olyan réteg, amelyik megteheti, hogy értékes műtárgyat vásárol.”
Mint mondta, az idei évad zömében a könnyedebb műfajoknak kedvez a teátrumban, és a családokat is meg szeretnék szólítani az előadásokkal. Csukás István művéből készül
A nagy ho-ho-ho horgász, Arisztophanész drámájából Katona Imre írt Madarak címmel cirkuszi játékot, amelyet a kamaraszínházban adnak majd elő. Tavasszal Kerényi Imre emlékére Nagy Viktor rendezésében mutatják be a Csíksomlyói passiót.
Tersánszky ritkán látott művét az Újszínház Csiszár Imre rendezésében holnap mutatja be. A rendező a komikus helyzeteket kihasználva megidézi a közönségnek a burleszk némafilmek klasszikus hangulatát.