– Mennyire érdekelte az eleve meghatározottság, a bűn filozófiájának kérdése a Genezis forgatókönyvének megalkotásakor?
– Ahogy mindenkinek az életben, úgy nekem is időről időre el kellett döntenem, hol kezdődik a bűn, mit nevezünk bűnnek és azontúl, hogy bűnösnek ítélünk meg valakit, mi minden húzódik meg emögött. Ebben a filmben az izgatott, hogy amikor az ember közvetlenül vagy áttételesen találkozik a bűnnel, akkor milyen döntéseket hoz. Lehet-e végletesen beszélni erről a dologról? A Genezis pedig meghoz egyfajta következtetést, választ.
– A Genezis a romagyilkosságoknak kíván emléket állítani. Nem beszéltük ki a tíz évvel ezelőtti tragikus eseménysorozatot?
– Ez nem úgy néz ki, hogy ha már beszéltünk róla, akkor pontot tehetünk a végére. Minden alkotó a saját szűrőjén engedi át a valóságot, máshonnan közelíti meg azt. A Genezisben nem a kavics érdekelt, amit beledobunk a tóba, hanem a hullámok, amiket vet, és amiket máig látunk begyűrűződni a mindennapi társadalmunkban, elhibázott döntéseinkben, kommunikációnkban, erkölcsi és morális helytállásainkban.
A rendező szerint el kell döntenünk, hol kezdődik a bűn
Fotós: Havran Zoltán
– Ezt pedig párhuzamos életek szemléltetésével mutatja be, amelyek éppen ebben a tragédiában találkoznak. Kicsit benne van az a gondolat is, hogy a lehető legszemélyesebb élményeink által kapcsolódunk egymáshoz, függetlenül attól, honnan jövünk.
– A személyesség nyilvánvaló, hiszen nem egy eltávolító fogalomban találkozunk a társadalomban történő eseményekkel, borzalmakkal. Mindenki jelenvalónak éli meg ezeket a történeteket, problémákat, örömöket. Amikor bizonyos tragédiákat ugyanakkor eltávolítunk magunktól, és felcímkézzük azokat, mint például a rasszista gyilkosságok áldozatainak cigánykérdését, az valamiféle önbecsapás, egy önként vállalt vakság, empátiát és toleranciát számonkérő önmagunk előtt. Meg kell érteni: az eseményeknek a hatása akkor is és most is jelenvaló. Hatására nagyon sokan felébrednek gyűlöletből, tompaságból, kábulatból. A filmnek az a célja, hogy kimondja, hogy van tovább, fel kell ébredni, és ha már felébredtünk, akkor döntéseket kell meghozni.
– Terápiás jelleg is vezette, esetleg a gyerekkori traumáinak feldolgozása?
– A Boldog új élet (amely a legjobb első film díját kapta a 2007-es Magyar Filmszemlén – a szerk.) esetében sem volt terápiás jellege a filmemnek, magyarán nem magamnak akartam megmagyarázni a gyerekkoromat, az önző dolog lett volna. És drága. A szociális érzékenységet nem szabad a öncélú indíttatásokkal összekeverni. Az, hogy ez a fajta érzékenységem valóban a gyerekkorból indukálódik, egyértelmű. A Genezis azonban egy reflexió eredménye, amit a sajnálatos eseménysorozat érlelt meg bennem.
– Miért döntött amatőrök szerepeltetése mellett az első két szekvenciában?
– A Genezis első szekvenciájában, egy romák lakta falu esetében hitelesebb, ha a faluban élőket veszem rá arra, hogy vegyenek részt a forgatásban. A második szekvencia, amely egy iparvárosban játszódik, szintén a helyszín miatt az amatőr szereplő bevonását kívánta meg, illetve szerencsésebb választás volt szerintem. Cseh Annamária az egyedül profi főszereplőm, neki a tekintete maradt meg A fény ösvényeiből. Ez a szempár tele van titokkal és érzékenységgel és én ezt kerestem. Nagyon érdekes, hogy amikor Annamari meglett, és a kisfiú szerepére Csordás Milánt, Virág szerepére Illési Anna Enikőt is megleltem, a forgatókönyv hatalmasat moccant előre, hiszen arcot kaptak a szereplők, éreztem, hogy mit lehet rájuk bízni. És ez be is vált.
