Nemcsak az állami intézményeknek és archívumoknak, hanem a magángalériáknak is fontos szerepük van az országok közötti kulturális kapcsolatok ápolásában – hangsúlyozta Michael Müller-Verweyen, a Goethe Intézet igazgatója a Berlin–Budapest 1919–1933 – Képzőművészeti kapcsolatok Berlin és Budapest között című tárlat tegnapi sajtótájékoztatóján a Virág Judit Galériában. Mint kiderült, az aukciósházként is működő galéria háromrészes kiállítássorozatot tervez, amelyben a három európai főváros (Berlin, Róma, Párizs) és Budapest között kialakult művészeti kapcsolatok és kölcsönhatások rendszerét mutatja be. Ennek az első állomása a most nyílt tárlat.
Berlin az 1920-as években fontos kulturális centrum volt, szabad szellemisége, az új kezdeményezésekre nyitott légköre és élénk éjszakai élete odavonzotta a művészeket Európa számos városából. Nem az a fajta legendákat rejtő, anekdotákat termő kávéházi élet bontakozott ott ki, mint a századforduló Párizsában, hanem egy rohamtempóban modernizálódott, zajos, multikulturális metropolisz lett: a lovaskocsik helyét autók, villamosok, földalatti vasutak vették át, majd az elgépiesedés korszaka hamar megszülte az elidegenedést is. Több jelentős magyar művész, például Berény Róbert, Czóbel Béla, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Kassák Lajos és Moholy-Nagy László is megfordult Berlinben, hosszabb-rövidebb ideig ott élt, és alakítója volt az ottani, pezsgő kulturális életnek.
A magyar képzőművészek nemzetközi avantgárdban betöltött szerepét a Virág Judit Galéria művészettörténészei, Szeredi Merse Pál és Kaszás Gábor kutatta – ők írták a tárlathoz kötődő impozáns albumot is. Ennek a legújabb kutatásnak az eredményeit tárja elénk a Kelen Anna művészettörténész ötlete és koncepciója szerint megvalósult, ingyenesen látogatható kiállítás, amely 148 festményt, szobrot, plakátot, kollázst, valamint korabeli folyóiratokat és újságokat vonultat fel. Most először mutatják be ennyire átfogóan a magyar avantgárd e fontos fejezetét, és a kiállításra szánt tárgyak kiválasztásánál az is szempont volt, hogy olyan műalkotások kerüljenek egymás mellé, amelyek eddig még nem vagy csak ritkán kerültek közönség elé.
Kelen Anna, a kiállítás kurátora egy közösségi oldalon megosztott fényképen fedezte fel azt a két Kádár Béla-festményt, amely a tárlat szenzációja lett, hiszen több mint egyévi egyeztetést és szervezést követően, kilencven év után most először láthatja őket a közönség Magyarországon. A művészettörténész arról is beszámolt, hogy csodálatos élményt jelentett, amikor először megpillanthatta egy magángyűjtemény részeként az embernagyságú festményeket, amelyek a festő legfontosabb alkotói korszakából, a berlini sikerek évéből származnak. Az eleinte vasesztergályosnak tanuló Kádár húszévesen gyalogszerrel járta be Európát, Budapesten a Mintarajziskolában, Münchenben az akadémián tanult, de művészetében fontos stílusváltást a nyugat-európai tanulmányút eredményezett, amikor megismerkedett korának modern festészeti áramlataival.
A kurátor ismertette, hogy a Der Sturm Galéria a berlini művészeti élet központja volt, itt a korszak legnagyobb alkotóival közösen – de önálló tárlaton is – rendszeresen állított ki Kádár Béla. Egyik ilyen alkalommal ismerkedett meg egy amerikai műgyűjtővel, akinek meghívására munkáival a New York-i Brooklyn Museum kiállításán szerepelhetett 1926-ban. Kádár személyesen válogatta ki és vitte el hajóval a tengerentúli tárlatra szánt képeit, köztük a most Budapesten látható két olajfestményt, a Concertina és a Trió címűt (képünkön) is.
Kádár Béla tengerentúlról hazalátogató festményei díszítik a tárlathoz kapcsolódó Berlin – Budapest című album borítóját is. Az impozáns kiadvány igényes reprodukciókkal, precíz tárgylistával és tömör életrajzi mutatókkal segíti a korszakban való tájékozódást – ezeket el is várja az ember egy képzőművészeti kiadványtól. De amik valóban különlegessé teszik ezt a méretes könyvet, azok Szeredi Merse Pál és Kaszás Gábor olvasmányos tanulmányai, hiszen nem szokványos műfajtörténeti kalauzt vagy műelemzéseket kínálnak, hanem egy izgalmas korszakba vezetnek be. Soraikból kirajzolódik a budapesti és a berlini értelmiség élete: képzőművészek, írók, kalandorok visszaemlékezéseivel színesítve teszik otthonossá számunkra is azokat az évtizedeket, amelyeknek művészi lenyomatait megcsodálhatjuk a Virág Judit Galéria tárlatán.