Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettese köszöntőjében megemlékezett arról, hogy az 1865. december 11-én megnyitott palota Budapest várostörténetének és építészettörténeti fejlődésének fordulópontján született, a historizáló reneszánsz építészet egyik első példájaként.
Felidézte, hogy az MTA testülete az alapítók iránti tiszteletét kifejezve az akadémia alapításának 190., a székház megnyitásának 150. évfordulójáról egy gazdag programsorozattal emlékezett meg 2015-ben, melynek kiemelkedő eseménye volt a 150 éves az Akadémia palotája című kiállítás. A tárlatot 2015 októbere és 2016 márciusa között több mint háromezren látták.
A kiállítás felelevenítette a székház építésnek a történetét, megidézte a kor szellemiségét. Az akadémia termeiben bemutatott tárgyakon keresztül a tudós társaság megalakulásának időszakával, az építkezés körülményeivel, az épület külső és belső díszítőelemeivel, valamint a székházban megrendezett ülések, székfoglalók, kongresszusok történetével ismerkedhettek meg a látogatók.
A kiállítás sikerére való tekintettel az Akadémia elnökének támogatásával készült el az Akadémia történetét magas színvonalon bemutató kiadvány az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és az MTA Művészeti Gyűjtemény gondozásában. Mint Barnabás Beáta mondta, a kiállítás és a kiadvány koncepciójának kidolgozásában meghatározó szerepet játszott Bicskei Éva, a Művészeti Gyűjtemény vezetője.
A kötetet Mikó Árpád, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet igazgatója mutatta be, aki elmondta, hogy a könyv a kiállítás tudományos katalógusaként jött létre. „A palota megnyitása óta eltelt 150 év hagyott annyi nyomot maga után, hogy érdemes legyen lajstromozni” – mondta, hozzátéve, hogy a katalógus elkészítése mögött komoly szakmai teljesítmény áll. A kötet hat fejezetben mutatja be a kiállítás anyagában szereplő tárgyakat, dokumentumokat, fotókat, művészi alkotásokat, tükrözve az akadémia palotájának történetét, amely lenyomatként viselte magán az elmúlt 150 év történéseit.
Bicskei Éva előszava szerint a kiállítás és annak katalógusa „nem klasszikus építészettörténetet, hanem egy, az épületen és annak terein keresztül bemutatott tágabb értelemben vett intézmény- és gyűjteménytörténetet kínál” az olvasónak.