Ő eközben elleste mestere kukoricás ecsetkezelésű képeinek technikáját, és azt a saját kompozícióiban alkalmazta. Tizenöt éves kori festményeire Rippl-Rónai Ödön (József múzeumalapító testvére) is felfigyelt, és a Rippl-művek közé válogatta – idézte lapunknak az 1899-ben Kaposvárott született és 1986-ban Pécsett elhunyt, Munkácsy- és Kossuth-díjas alkotó, Martyn Ferenc életének szárnypróbálgató éveit Géger Melinda művészettörténész.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, első kiállítását 1922-ben a kaposvári Korona szállóban rendezte, ám akkor már nem Rippl-Rónai követője volt, mivel mestere arra intette: „mindenki fessen a maga módján”. Párizsba utazott 1925-ben, ahol bekapcsolódott az avantgárd irányzatokba, majd 1933-ban a nonfiguratív stílust képviselő Abstaction-Création művészcsoport munkájába.
Hat évvel később véglegesen hazatért, és a fasizmus elleni tiltakozását a Franciaországban elsajátított szürrealista rajzsorozatában demonstrálta. Igazi otthonának az üressé vált kaposvári Rippl-Rónai- (Róma-) villát tekintette.
Hatalmas grafikai életművet is magáénak mondhatott, leghíresebb rajzsorozatát 1960-ban Cervantes Don Quijotéja ihlette. Ezzel a XXXI. Velencei Biennálé magyar pavilonjában is helyet kapott, és a Munkácsy-díjat is kiérdemelte. (A Martyn-emlékkiállítás március 6-ig a kaposvári Agora Vaszary Képtárában tekinthető meg.)