Ez a könyv egy utazás. Nemcsak azért állítom ezt, mert amint fellapoztam, egyből felidéződött bennem az a nap, amikor másfél évtizede egy diákokkal és kísérőtanárokkal telt buszon ültem, és kanyarogtunk a mezőségi tájban Válaszút felé, hanem azért is, mert ez a könyv olyan, hogy az is ismerős tájra érkezik általa, akinek még nem adatott meg találkozni azzal a világgal, amelyet Kallós Zoltán megőrzött és visszavett a pusztulástól.
Mire a szerző kalauzolásával megérkezünk a Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központ elé, már beavatódtunk e táj történelmébe, ismerjük nagy szülötteit és régi-új problémáit. Már otthonosnak találjuk a házat és a birtokot, amely átvészelte egy véres század történelmét, és most a múlt értékeit őrizve jövőt biztosít nemcsak a tudományos kutatóknak, hanem cserfes gyerekeknek is, akik itt tanulhatnak.
Az egykori Bánffy-vadászkastély a Kallós család otthona lett, majd a kollektív gazdaság székhelye, ma pedig a Kallós Zoltán Alapítvány múzeumának és könyvtárának ad otthont.
Amikor másfél évtizede diákként jártam ott, és ámulva szorongattam az ajándékba kapott, moldvai magyar énekeket és imádságokat őrző bakelitlemezt, Kallós Zoltán mesélt nekünk arról a gyűjteményről, amelynek Válaszút lett az otthona.
Olyan volt, mint egy mesebeli bölcs király, aki szigorú-szelíd tekintettel végignéz a birodalmán. Mesélt a táncokról, moldvai énekmondó asszonyokról, hangszerekről, de látszott, hogy külön története van minden varrottasnak és szúette fatárgynak is.
Csinta Samu könyve végre választ ad sok olyan kérdésre, amelyet akkor, ott nem volt időnk feltenni. Megismerhetjük benne az egykori magyarvistai „legénytanítót”, volt diákjainak mosolyt fakasztó csínyeit, de előttünk terem az a fiatalember is, aki Domokos Pál Péternek a moldvai magyarságról írt könyve hatására maga is Moldvába „csángál”.
Megtudhatjuk, hogyan ismerkedett meg a rokon lelkesedéstől hajtva odalátogató Andrásfalvy Bertalannal, a kollégával és jó baráttal, aki később az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere, Széchenyi-díjas néprajzkutató és egyetemi tanár lett.
De megszólalnak a magyarországi és erdélyi néprajzkutatás, népzenekutatás és a táncházmozgalom más kiemelkedő személyiségei is – köztük Borbély Jolán, Kelemen László, Pávai István, Novák Ferenc „tata”, Sebő Ferenc, Korniss Péter, Szép Gyula, Deák Gyula, Kostyák Alpár, Bardocz Sándor, Könczei Árpád –, és felidézik az ünnepelttel kapcsolatos emlékeiket, Kallós Zoltán szakmai és emberi példamutatását.
Egy-egy fejezet izgalmas kordokumentum a szocialista rezsim működéséről és a magyar kultúramentő törekvésekről: a Balladák könyve 1971-es megjelenése az egész értelmiségi társadalmat felrázta, olyan kivételes kincsek kerültek általa felszínre, de ennek apropóján szó esik Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatója szerepéről és kockázatvállalásairól is. „Szász »elvtárs« azzal fogadott, hogy levelet kaptam a londoni Nemzetközi Pen Clubtól, amelyben érdeklődnek, mi van velem. S hogy válaszoljak nekik. Mit válaszoljak, kérdeztem vissza.
Írjam meg, hogy a kapum előtt állandóan ott sétál egy szekus, hogy a leveleimet rendszeresen felbontják?” – idézi fel a néprajzkutató ezt a korszakot.
Sokszor mintha szocioriportot olvasnánk, annyira pontos leírásokat találunk egy-egy vidék életéről vagy a nyomor szintjeiről. Mégsem keserű olvasmány ez. Nemcsak sanyarú küzdelemről esik szó benne, hanem olyan jópofa történetek is megelevenednek, amelyekből a másfél évszázaddal ezelőtti fazekasinas tréfáján is kuncoghatunk – a kutató egy mezőségi gyűjtés során a gabonás híjába dobott lomok között rábukkant egy törött szájú kancsóra, amelyre rá volt írva az 1860-as évszám és még valami: „Végy meg kurva mert szép vagyok.”
Hogy mi Kallós Zoltán és a válaszúti kollégium célja és küldetése, az egy vegyes etnikumú, esztényi család legkisebb tagja, Ionut esetével is példázható: „…azzal hozta be egyszer a lánytestvérét, hogy ő Larisa, de csak románul beszél. »Mert nálunk mindenki román, csak én vagyok magyar« – tette hozzá magyarázatként a fiú, aki a magyar nyelvvel Válaszúton találkozott.”
A könyvet kedden 16 órakor mutatják be a Hagyományok Házában.
Csinta Samu: A lélekmentő – Kallós Zoltán első kilencven éve. Hagyományok Háza, 2016.