Vidéken nincsenek képtárak, de volna rá igény, tehát képtárat kell csinálni – így hangzik Romváry elhivatott és gyakorlatias krédója. Furcsán hangozhat, hogy valaki ,,képtárcsináló”, pedig rá ez nagyon is illik, hiszen a pécsi Csontváry Múzeum, a Vasarely Múzeum, az Amerigo Tot Múzeum, az Uitz Múzeum, a Nemes E. Múzeum, a Schaár Erzsébet „Utca”, a Szerecsen Múzeumpatika, a siklósi Bútormúzeum, a Gádor István Múzeum, a Simon B. Képtár, az Erdős Kamill Cigány Múzeum, a pécsi Sportmúzeum létrehozója és a pécsi Modern Magyar Képtár fejlesztője is egyben. 1991 és 1995 között ő volt a Csontváry-kiállítás miniszteri biztosa és a restaurálás irányítója, a pécsi, budapesti, stockholmi, rotterdami, müncheni gyűjteményes Csontváry-kiállítás rendezője. A képtárnak teljes gyűjteményeket is megszerzett, többek között Tompa Kálmán, Kunvári Bella, Bedő Rudolf, Ubrizsy Gábor, Dénes Zsófia és Lázár Béla műtárgyait.
A Gerlóczy Gedeonnal való sorsfordító találkozásról is ír a kötetben.
– Azt mondta nekem, hogy rám hagyja a Csontváry-problémát – mesélte Romváry, és valljuk meg, ennél nagyobb terhet nem is cipelhet magyar művészettörténész. A bemutatón szó esett arról az örökké visszatérő kérdésről is, hogy mért nem vált, vagy mért nem válhat Csontváry Kosztka Tivadar világhírűvé. Romváry szerint egyrészt azért, mert a nagy munkái állami tulajdonban vannak, tehát nincsenek jelen a műtárgypiacon, és hiába ér Magyarországon 250 millió forintot egy Csontváry-mű, ha a nemzetközi piacon egy Van Gogh-képet százmillió dollárért adnak el – a pénzbeli érték a világhír fokmérője.
Pedig az 1958-as brüsszeli világkiállításon Magyarország puszta jelenlétének Csontváry szerepeltetése volt a feltétele. Kádárék kényszerűségből megengedték, hogy kivigyék a Sétalovaglás a tengerparton című művét, amely Van Gogh és Paul Gauguin képe között függött. És bár nyugaton ma is van olyan szakértő, aki naiv festőnek tartja, Romváry szerint a magyar festők közül még így is Csontváryval lehetne igazán meghódítani a világot.
A Kieselbach Galéria támogatásával megjelent könyv része annak a sorozatnak, amelyben a magyarországi műgyűjtők történetét mutatják be.