Hogy lehet hiteles valaki, akit Reich Jenőnek hívnak, a neve Rejtő Jenő, P. Howardként légiósat, Gibson Laveryként meg cowboyosat ír? Éppen így. Hogy látványosan nem redukált, hanem univerzális létezésű, egészséges ember. Univerzalitása itt is kapóra jön, hiszen munkásságára lehet építeni interaktív társasjátékot kisiskolásoknak, rendhagyó irodalomórát meg nagyobbaknak. És ugye még kabarékat, bohózatokat, operettszövegeket is írt.
Ez a kabarévilág a Holokauszt Emlékközpont Aki mer, az nyer? kiállításának középső traktusa, plakátokkal, újságcikkekkel, darabrészletekkel és egy korabeli öltözőinstallációval, ami nem csak a szerteszórt üres üvegek révén ábrázolja egyszerre hűségesen és nagyvonalúan e világ bohém, mondén miliőjét, hanem eredeti színészpéldányokkal is, amiken brutális húzások formájában az aktuális rendező kézjegye is észrevehető – és már látjuk is magunk előtt szerző és direktor irgalmatlan veszekedését. Ráadásul éppen a zenés részt húzza ki!
Korcsmáros Pál klasszikus Rejtő-képregényeinek univerzuma az első, a beléptető traktus – a gyermekek életkorához igazított benyomások szerint haladunk előre –, a középső az említett kabarévilág, amihez hanganyagok is társulnak, a legutolsó pedig a Csontbrigád világa. Rejtőnek ez a műve olyan, mint valami jóslat, mint egy pre-holokausztregény, ami a csonttá soványodott, halott társaikat ételadagjukért elrejtő rabok képén túl több más motívumában is az első olyan könyv, amely mintegy előrevetíti a koncentrációs táborok borzalmait. Amikről Rejtő gyakorlati értelemben mit se tudhatott.
A kiállítás és a kivitelezés az egész központ együttes munkája Thuròczy Gergely lektorálásával és Pethő Jordanidisz Theodòra, az emlékközpont munkatársának ötlete alapján, amiben Németh Edit Linda történész ( úgyszintén az emlékközpont munkatársa) segédkezett. Bicskei-Molnár Beáta, a múzeum oktatási vezetője és kolléganője Árvai Noémi pedig az oktatási anyagokat és az interaktív játékokat dolgozták ki.
Bicskei-Molnár Beáta lapunknak elmondta, milyen jó érzés volt Rejtőhöz nyúlni, és kidolgozni ezt, az emlékközpont történetében eddig példa nélkül álló projektet, amelynek oktatási hete április 4-én kezdődik képregényszínezéssel, kincskeresős feladatokkal, egyszóval jófajta, interaktív múzeumi játékokkal, és már most annyi iskoláscsoport jelentkezett rá, hogy még az idegenvezető kollégák is föl fognak csapni múzeumpedagógusnak.
Az április 21-ei zárónapon pedig Horváth Márk megzenésítésében fognak elhangzani mindeddig fiókban maradt Rejtő-operettszövegek, korabeli divatbemutatót tartanak az intézmény dolgozói, meg mindenféle egyéb programra is lehet majd számítani a kiállítás ideje alatt, ami egyébként ingyenesen látogatható, csak be kell hozzá jelentkezni.
A Holokauszt Emlékközpont munkatársai ötletesen, kedvesen, szívvel-lélekkel állították össze a kiállítást és a hozzá kapcsolódó programokat, mosolyt és derűt engedve be egy olyan helyre, amiről elsőre egyikünknek sem a mosolygás jut eszébe.
Persze nincs olyan kérdéskör, aminek vizsgálatához ne közelíthetnénk némi derűvel. Legfeljebb megtanuljuk Piszkos Fredéktől, hogyan röhögjük képen a halált akkor is, ha majd rólunk lesz szó.