A kaposvári kórház mosdósi részlegén halt meg 2003. augusztus 18-án, ahol a rá jellemző bámulatos akaraterővel a halála előtti napokban kórházi lepedőkre „festette ki magából” kínzó fájdalmait. Röviden így summázható a Munkácsy-díjas Szász Endre, a hazájához mindvégig hű, kivételes tehetségű, „bohém világfi” élete.
A szürrealisztikus elemekben gazdag festői stílusa folytán idehaza és a tengerentúlon is ünnepelt festő volt. És „mesterként” is tisztelték, a halála előtti évtizedben a várdai „festőiskolájában” számos fiatalnak mutatta meg a képzőművészet felé vezető utat. Dolgozott Herenden, a hollóházi Porcelán Manufaktúrában (a világ több nagyvárosában rendezett kiállításokon csodálhatták meg a látogatók egyedi motívumait, jellegzetes, allegorikus fejdíszt viselő nőalakokkal díszített porcelánjait, ékszereit, kristályait), grafikusként könyvek sokaságát illusztrálta (egyik közülük 1964-ben bekerült a világ harminc legszebb könyve közé), és ő volt a látványtervezője az Egri csillagok című filmnek. Méretes tűzzománcainak egyikére a 3-as metró Dózsa György úti megállójában csodálkozhatnak rá az utasok.
Szállóigévé vált kijelentése, hogy „értelme nincs, de nagyon szeretek élni, mert nagyon érdekes”. Felbecsülhetetlen értékű hagyatékát a miskolci Herman Ottó Múzeum és a várdai Szász Endre Könyvtár őrzi.Utolsó otthona, a különleges antik bútorokkal berendezett várdai kúria ma minden érdeklődő előtt nyitva áll. Szász Endre egykori kaposvári házánál tegnap a Kaposvár Városért Közalapítvány és a somogyi megyeszékhely önkormányzata helyezett el koszorút.