A beszélgetés időrendben halad a gyermekkortól (melynek világát a Göncölszekér című kötet novellái örökítik meg) a tanulóéveken és számtalan életeseményen át egészen napjainkig, az unokának, Szabó Zalán Árpádnak írt gyermekvers-kötetig. Párhuzamosan ismerkedünk a költő verseinek világával és személyével: a vallomásos lírát az avantgard beszédmódjával ötvöző, zaklatott, mélylélektani lírával és a szerző derűs, nyugalmat árasztó személyiségével. A művészi pálya történetének állomásait Harsányi Attila versmondása és a Mazsi Duó (Balogh Andrea, Rostás Mihály) zenéje töri meg. A roma dallamvilágú énekek harsány életöröme és kesergője jól illik Zalán szókimondó, karakán költészetéhez, melyet Harsány Attila kiemelkedően jól tolmácsol. Zalán Tibor lírája ugyanis, – melyre gyakran jellemző a központozás teljes hiánya, a többszólamúság, az éntörés és az időtörés-, nem könnyen szólaltatható meg színpadon, s mindenképpen komoly felkészülést és nagy színészi összpontosítást igényel.
A Literárium estek egyik jellegzetes fordulataként a szerző egy meglepetés vendéget is választhat. Ezúttal a vendég szerepében Zentay Adélt, Zalán Tibor lányát ismerhettük meg. Az elragadó, fiatal hölgyről kiderült, hogy amellett, hogy sikeres jogász, versírással és ruhatervezéssel is próbálkozott már.
A meglepetésre ráadásként, Zalán Tibor egyik, általa is fontosnak tartott költeményét maga olvasta fel: A névtelen velszi bárd egyszerre szerepvers és egyszerre vallomás, kiválóan foglalja össze Zalán poétikus stílusát. Az intertextualitás, a rájátszás e költészetben a posztmodernitás jelének tekinthető. A szerzőre jellemző, hogy gyakran idézetek „fedezékében” és elődök bőrébe bújva fedi csak fel személyes, intim létét.
További érdekesség, hogy, míg a vers egésze során érezhető egy aktívan fellépő, bírálói hangnem, addig az utolsó versszakkal mindezt elbizonytalanítva, szinte visszalép saját másikja elől, saját maga által megformált költői szubjektumát semlegesíti a Petőfitől Pilinszkyn át „kölcsönvett” gondolategésszel. Ezzel a dupla csavarral pedig többszörös áttétet képez és végső soron elidegeníti a versbéli beszélőt, miközben mégis megteremti másik énjét, azt, aki ezt az elidegenítést végzi.
Több, mint másfél óra elteltével is úgy érezzük, szívesen hallgatnánk még Zalántól és Zalánról. Talán az információk maximalizálása érdekében, talán dramaturgiai fogásként, Jánossy Lajos egy játékot ajánl a költőnek: A játék lényege, hogy a kérdezettnek meg kell saccolnia, hogy hány másodpercben fog beszélni az adott témáról. A pörgős kérdezz-felelek eredményeképpen rövid és frappáns válaszokat hallhatunk a következő témákban: Petri György, Papírváros, Fiatal kortárs irodalom, Szovjetúnió, Magány.
Aki kíváncsi arra, hogy mit mesélt Zalán Tibor minderről, annak érdemes elolvasnia a napokban megjelent, Dragéi hajnalok Zalánnal című beszélgetéskönyvet, melyben Onagy Zoltán kérdezi a költőt.