Egyesek rossz viccnek, míg mások provokációnak nevezték Jean-Michel Blanquer francia oktatási miniszter felvetését, miszerint meg kellene adni az arab nyelv „presztízsét”, és az általános iskolától kezdve be kellene vezetni az oktatását választható idegen nyelvként, ahogyan a kínait vagy az oroszt is tanítják. (Egyébként világnyelvként mindhárom az ENSZ hat hivatalos munkanyelve közé tartozik az angol, a francia és a spanyol mellett.) Az ellenzék mindenesetre elveti az ötletet.
Annie Genevard, a jobbközép Köztársaságiak részéről úgy vélekedett: „Tévedés azt hinni, hogy az arab oktatása meg fogja oldani az iszlamizmus problémáját, egyben pedig politikai hiba is.”
Marine Le Pen volt szélsőjobboldali elnökjelölt, a Nemzeti Tömörülés (a korábbi Nemzeti Front) elnöke azt mondta: „Nem tartott sokáig, hogy Blanquer fejest ugorjon a politikai korrektségbe.”
– Az alávetettség ideológiájában élünk. Annak vagyok a híve, hogy a franciát tanítsuk, illetve azokat a nyelveket, amelyek lehetőséget adnak a fiataljaink számára, hogy elhelyezkedhessenek. Ne pedig egy olyan nyelvet, amely szisztematikusan bezárja ezeket a tanulókat a származási kultúrájukba – fogalmazott a politikus, aki 2017 májusában csak Emmanuel Macron ellenében maradt alul az elnökválasztáson.
A francia tárcavezető kijelentése a BFMTV hírtelevízió stúdiójában hangzott el, ahová azért hívták be a párizsi sajtóbeszámolók szerint, hogy a Montaigne Intézet jelentésére reagáltassák. Ebben a dokumentumban „az iszlamizmus termelőüzemeiről” esik szó, és szerepel egy olyan adat is, miszerint ugyanannyi idő leforgása alatt az arabot iskolákban, illetve a felsőoktatásban elsajátítók száma megfeleződött, miközben azoké, akik a mecsetekben tanulják a nyelvet, megtízszereződött.
Az iszlám radikalizáció feltartóztatására a Montaigne Intézet az iskolai araboktatást javasolta.
Nem ez lenne az első olyan törekvés Franciaországban – ahol legalább ötmillió muszlim él, valamint mecsetek és hitszónokok ezrei működnek –, hogy növeljék az állam rálátását a muszlim közösségeken belüli folyamatokra. Ennek jegyében hozták létre két évvel ezelőtt köztestületként az Iszlám Alapítványt is, amelynek célja annak erősítése, hogy a mecsetek, imámok elfogadják a köztársasági értékeket, ne pedig terrorra buzdítsanak.
Ugyanez a probléma más, szintén jelentős muszlim lakossággal bíró nyugat-európai országokban, így Ausztriában, Nagy-Britanniában is megjelent, mégpedig mecsetbezárásokban, külföldről érkezett, adott esetben a nyugati ország nyelvét sem ismerő szélsőséges hitszónokok kiutasításában.
Németországban évek óta tart a vita az úgynevezett német iszlámról, amely mellett Markus Kerber belügyi államtitkár a napokban nyíltan letette a voksát: ne külföldről küldött és fizetett imámok, hanem a német iszlámkonferencia határozza meg a vallási irányvonalakat.