Régóta tudjuk, hogy a szilveszteri petárdázás némi túlzással őrületbe kergeti a kutyákat, ezért a négylábú kedvenceket erre az éjszakára jobb, ha elzárják a gazdák. Azt már kevesebben tudják, hogy a városokban a madarak másként énekelnek, megpróbálják „túlcsicseregni” az emberi lármát, az autó- vagy vasúti forgalmat, az építkezések zaját. És ahogy a Nature Communications című lapban néhány napja megjelent közleményben olvasható, a trópusi halak érzékelését is megzavarják a környezeti zajok. Ez sok esetben végzetes kimenetelű lehet.
A kutatók megfigyelései szerint a korallsügér kisebb valószínűséggel kerüli el a ragadozókat, ha körülötte motoros hajók közlekednek. A figyelmetlenség oka, hogy stresszként éli meg a zajokat. Olyannyira, hogy a biztonságot adó zátonyok közül a nyílt tengerre úszik ki, ahol könnyen áldozatául esik a nagyobb halaknak. Stephen Simpson, az Exeter Egyetem munkatársa természetes és mesterséges környezetben, a nyílt vízen és a laborban is azonos eredményt kapott: a zaj befolyásolja a halak érzékelését. „A stressz által kiváltott rossz döntések miatt válnak ezek a halak könnyű prédává” – tette hozzá Andy Radford társszerző, a Bristol Egyetem munkatársa.
A zajártalom a legváltozatosabb élőhelyeket sújtja. A sekélytengeri korallzátonyok például az óceánok felületének alig egy százalékát teszik ki, miközben itt él a tengeri fajok több mint negyede – olvasható az AFP jelentésében. A helyzet csak rosszabb lesz, hiszen az emberek éppen a változatos élővilág miatt látogatják a korallzátonyokat. Minél több a motorcsónak, annál több a stresszben élő hal, annál intenzívebben csökken majd az uszonyosok száma. Egy kormányzati jelentés szerint 2040 körül már évente félmillió hajó fordul meg az ausztrál Nagy-korallzátony környékén. Márpedig a zajt csökkenteni kell, mert a klímaváltozással járó felmelegedés és az óceánok savasodása éppen elég kihívást jelent a tengeri élőlényeknek.
Nem először jelent meg tudományos beszámoló a tengerek zajszennyezéséről. 2010-ben például a Trieszti és a Bécsi Egyetem az Adriai-tengeren a Természetvédelmi Világalappal (WWF) közösen elemezte ezt a jelenséget. Az akkori eredmények azt mutatták, hogy a zajnak komoly fiziológiai következményei vannak még a csendesnek tartott tenger mélyén is. „Az akusztikai szennyezés elől nincsen menekvés” – közölte akkor Marta Picculin biológus. A zaj főleg a kommunikálni szerető halakat veszélyezteti: a hollóhalat és a barna korallsügért, amelyek számos tájékozódási információt adnak át társaiknak az esetleges ragadozókról vagy az áramlatok irányáról. A zaj komoly nehézségeket teremt az udvarlásban és a szaporodásban is. Egyes halfajok migrációs útvonalukat is megváltoztatták, csendesebb utat keresve maguknak a vizek mélyén.
– Az ember okozta zaj vízi élőlényekre gyakorolt hatásának hatalmas irodalma van, ugyanakkor a halak nem tartoznak a zajszennyezés „áldozatai” közül a leginkább kutatott alanyok közé. A tengeri emlősök (bálnák, delfinek) régebb óta és több figyelmet kapnak, vagyis ebből a szempontból a halak viselkedésére koncentráló vizsgálatok valóban érdekesek – kommentálta lapunknak a közleményt Pongrácz Péter, az ELTE Etológia Tanszékének docense.