Véget ért egy jelképes korszak a brit újságírás történetében. A szakma otthonaként számon tartott londoni belvárosi utcából, a Fleet Streetről kiköltözött az utolsóként még ott dolgozó két újságíró. A Fleet Street a nyomdászat, majd az újságírás szinonimájává vált, hiszen évszázadokon keresztül tevékenykedett itt több ezer riporter, szerkesztő és nyomdász, akik az ország legnagyobb napilapjaitól kezdve vidéki magazinokon át a nemzetközi lapok regionális irodáinak alkalmazásában álltak. A nyomdai sajtót Nagy-Britanniában meghonosító holland Wynkyn de Worde már 1500-ban megjelent a Fleet Streeten különleges nyomdai berendezésével, de szintén ezen a környéken nyitotta meg irodáját 1702-ben az ország első napilapja, a The Daily Courant. A Szent Pál-székesegyház szomszédságában található Fleet Street újságírói számára tökéletes helyszínnek bizonyult a London szívében elhelyezkedő utca, hiszen a pénzügyi központ, a City, a bíróságok, illetve a westminsteri politikusok is közvetlen közelségben voltak. „Bárki, aki járatos az újságírásban és a tömeglapokban, tudja, hogy mindennek a Fleet Street a szíve” – nyilatkozta 1969-ben Rupert Murdoch médiamogul, miután megvásárolta a News of the World bulvárlapot. Az ausztrál–amerikai üzletember áll ugyanakkor „a szégyen utcájának” is nevezett Fleet Street hanyatlása mögött is, hiszen médiabirodalmát – vele együtt a The Sun és a The Times napilapokat – 1986-ban Kelet-Londonba költöztette, majd költségeik csökkentése, illetve az új technológiákra való átállás céljából a többi országos napilap is követte példáját.
Az újságírás aranykorából mindössze ketten maradtak meg hírvivőnek, de múlt pénteken bezárta irodáját és búcsút intett a Fleet Streetnek az a két zsurnaliszta, akik a skóciai The Sunday Post hetilapnak dolgoztak. Egyikük, Darryl Smith a Reuters hírügynökségnek felelevenített egy humoros történetet: amikor nemrég az ablakuk előtt elsétált egy turistacsoport, az idegenvezető kijelentette, errefelé valaha újságírók dolgoztak. Darryl Smith erre kikiabált az ablakon: „Mi még itt vagyunk!”. Kollégája, Gavin Sherriff azokra az időkre emlékezett vissza, amikor általános jelenség volt, hogy az újságírók délután elugrottak a kocsmába, majd ittasan folytatták munkájukat. „Nem tudom, hogy csinálták. Ma már tisztább környezetben dolgozunk” – közölte.