Juan Guaidó, a parlament házelnökének döntése nem előzmények nélküli, Nicolás Maduro ellen évek óta küzd az ellenzék. A venezuelai törvényhozási választásokon 2015-ben az elnököt ellenzők kerültek többségbe, ám a vezetés hamarosan blokkolni kezdte a tevékenységüket. Eleinte az elnökhöz hű emberekből álló legfelsőbb bíróság kaszálta el a döntéseket, majd hamarosan átvette a parlament valamennyi hatáskörét. Az ellenzékieket tömörítő Demokratikus Egység Platformja (DEK) hiába tiltakozott, Maduro új, kormányhű törvényhozást hozott létre.
Tavaly májusban pedig elérkezett az elnökválasztás ideje is, a választásról azonban kizárták az ellenzéki platformot. Maduro 65 százalékos győzelmet aratott, bár a választást illegitimnek nyilvánította számos nemzetközi szervezet és ország, többek között a 11 dél-amerikai államot magába foglaló Lima-csoport is. Ezzel a háttérrel kezdte meg januárban a második, hatéves ciklusát Nicolás Maduro.
A buszsofőrből lett elnök egyébként 2013-ban került az ország élére, egy olyan időszakban, amikor a chávizmus még széles körű támogatásnak örvendett a gazdag dél-amerikai országban. Hugo Chávez neveltjeként nagy reményekkel vette át az elnöki posztot, mikor az olajban gazdag és fejlett országba tömegével érkeztek a szomszédos országokból a jobb élet reményében.
Azóta fordult a kocka: a baloldali kormányok sorra buktak meg a kontinensen, és az olajáresés gazdasági válsághoz vezetett. Maduro ragaszkodott a chávista elvekhez, ami tovább fokozta a nehézségeket, és mivel hatalmon maradt, megjelentek a külföldi gazdasági embargók. Az importhiány nyomán súlyos áruhiány állt elő az országban, a kialakuló hiperinfláció áldatlan állapotokat szült, és humanitárius válság állt be.
A statisztikák szerint már legalább hárommillióan elhagyták az országot, és a sok helyen problémát okozó venezuelai menekültek egyre erősödő ellenérzésekkel néznek szembe a szomszédos országokban is. Maduro mellett ugyanakkor kiállt Oroszország, Kína és Törökország is. A baloldali politikus állítja, hogy a gazdasági problémát az imperialista hatalmak, elsősorban az USA idézte elő azzal a céllal, hogy ellehetetlenítse a Washingtonnal szembehelyezkedő vezetést.
A kérdés most valójában az, hogy a Maduro-vezetés mennyi ideig tudja a saját oldalán tartani utolsó mentsvárát, a hadsereget. A katonaság segítségével ugyanis már több tüntetéssorozatot fojtottak el, a napokban is állandó harcban állnak az ellenzéki demonstrálókkal – már legalább húszan életüket vesztették az utóbbi napokban. „Le fogjuk verni ezt a próbálkozást, és továbbra is győztesek maradunk” – szólította egységre a hadsereget az elnök a caracasi Miraflores elnöki palota tornácáról.
„Harcolni és győzni fogunk” – jelezte a közösségi médiában Remigio Ceballos Ichas, a fegyveres erők egyik vezetője, miután a katonai vezetés kiállt Maduro mellett. Megjelentek ugyanakkor az ellenzéki hangok is: a közösségi médiában sorra jelennek a rendőrök videóüzenetei, amelyben kiállnak Guaidó mellett. Donald Trump amerikai elnök egyébként már korábban felvetette a fegyveres beavatkozás lehetőségét, most pedig óva intette az elnököt attól, hogy Guaidó letartóztatásba kerüljön.
Erősödik a „venofóbia”
A venezuelai válság kezdete óta milliók hagyták el az országot, főként a szomszédos dél-amerikai országokba, ahol nehezen kezelik a növekvő bevándorlást. A dél-amerikaiak által már venofóbiának, azaz a venezuelaiak ellen érzett xenofóbiának nevezett jelenség egyre súlyosabb mértéket öltött. A kilátástalan helyzetben lévő bevándorlókhoz ugyanis egyre több erőszakos cselekmény kötődik. Ecuador a napokban kezdte meg a venezuelaiak deportálását, miután – nagy botrányt okozva – egy bevándorló férfi végzett állapotos ecuadori barátnőjével.