A varsói magyar nagykövetség épületével szemközti oldalon felállított emlékmű avatási ünnepségén Kövér László felidézte: ugyanezen a helyen 1986-ban, a magyar forradalom 30. évfordulóján, a lengyel Szolidaritás mozgalom radikális szárnya, a Harcoló Szolidaritás aktivistái egy transzparenst feszítettek ki „Wegry 1956. Pamietamy” (Magyarország 1956 Emlékezünk) felirattal.
Aznap a vérbe fojtott magyar forradalomra emlékeztető plakátot ragasztottak ki a varsói Magyar Kulturális Intézet kirakatára is, és hasonló tartalmú röplapok ezreit szórták szét több lengyel nagyvárosban – emlékeztetett az Országgyűlés elnöke. Utalt azokra a szálakra is, melyek a Harcoló Szolidaritás 1986-os akcióját, valamint az emlékmű elkészítését Magyarország első rendszerváltás utáni varsói nagykövetéhez, Engelmayer Ákoshoz és feleségéhez, Krystynához fűzik.
Felidézte: a varsói tiltakozással párhuzamosan Engelmayerék közreműködésével a Varsó melletti Podkowa Lesnában, az ottani Szent Kristóf-templomban helyezték el a szovjet tábor első 1956-os emlékművét, mégpedig egy kétnyelvű, Kossuth-címerrel díszített gránittáblát, melynek felirata hirdette: „Az elesettek és meggyilkoltak emlékére a magyar forradalom 30. évfordulóján.”
„Ákos és Krystyna adták tanúbizonyságát annak is, hogy az 1986-os lengyel kiállás túlmutatott 1956-on”, általánosabb érvényű üzenete az volt, hogy „nem üres szólam a magyar-lengyel barátság és a két nemzet sorsközösségének eszméje” – hangsúlyozta Kövér. Kifejtette: a lengyel és a magyar nép közötti együttérzés különösen „két fájdalmas huszadik századi időpontban”, a magyar forradalmat eltipró szovjet agresszió idején, illetve az 1981-es Jaruzelski-féle lengyelországi hadiállapot bevezetése után nyilvánult meg. Példaként felidézte: 1981 nyarán Csoóri Sándor és Kovács István költők Krakkóban részt vettek a Szolidaritás egyik nagygyűlésén, a lengyelek tapsviharral fogadták őket.
Visszaemlékezett arra is, hogy 1987 júniusában az akkori jogászhallgatók, Orbán Viktor, Áder János és ő maga Gdanskba utaztak, hogy részt vegyenek II. János Pál pápa zarándoklata alkalmából bemutatott misén. „Ottani szállásadóinkat a kommunista rendőrség a megérkezésünket követően kis idővel preventív őrizetbe vette, így mi egy kicsit őket is képviseltük azon a misén, ahol megtapasztalhattuk a szabadság méltóságát”, azét, amelynek „vágya és megőrzése összeköt bennünket, magyarokat és lengyeleket” – mondta.
Marek Kuchcinski, a lengyel szejm elnöke beszédében kiemelte: a transzparens kifüggesztése a kommunista Lengyelországban „egy bátor, sokatmondó gesztus volt a szolidaritás, a méltóság jegyében”, a Harcoló Szolidaritás aktivistái valószínűleg „nem is sejtették, hogy ezzel egy új korszakot” – az 1989-es rendszerváltást – vetítik előre. Az emlékmű tanúsága „az emberi erőnek, a lengyel-magyar sorsközösségnek” – jelentette ki.
A lengyelországi magyar évad keretében, az 1956-os Emlékbizottság támogatásával felavatott emlékművet a varsói Magyar Kulturális Intézet és Varsó főpolgármesteri Hivatala együttműködésében állították fel. Az 1989-es transzparens fényképe felhasználásával készült emlékmű tervezője Krzysztof Domaradzki.
