Vargha Tamás kifejtette: az ismert – szárazföldi, tengeri, légi – hadszínterek mellett megjelent a kibertér, és a hagyományos hadviselés helyett az aszimmetrikus hadviselés módszerei a jellemzőbbek.
Az aszimmetrikus hadviselés során össze nem mérhető katonai képességek és stratégiák küzdenek. Ennek példája a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadás, de ehhez kapcsolódik a migrációs válsághelyzet is – mondta az államtitkár. Szavai szerint a jövőben még nagyobb migrációs hullámra kell készülni, ezért elengedhetetlen fontosságú az aszimmetrikus hadviselés feltérképezése, tudományos megvitatása.
A Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely (HVTK) konferenciáján Orosz Zoltán, vezérkarifőnök-helyettes beszédében kiemelte: a HVTK már számos kiadvánnyal, elemzéssel gazdagította az új típusú kihívások és az aszimmetrikus hadviseléssel szembeni eredményes fellépést célzó nemzeti és nemzetközi gondolkodást. A 21. században nélkülözhetetlen, hogy a problémát értő szakemberek számára fórumot teremtsenek a közös gondolkodásra és az aszimmetrikus kihívásokkal napi szinten szembesülő nemzetközi közösség számára megoldásokat találjanak.
Kifejtette: az aszimmetrikus hadviselésben a lépések nehezen kiszámíthatók, a felek ideológiája sokszor univerzálisnak gondolt értékrendeket is megkérdőjelez. Ez a fajta hadviselés a biztonság egyéni szektoraira is hatással van, és intenzív propagandatevékenységük miatt sem lehet megengedni, hogy a tudományos kutatás és stratégiai tervezés háttérbe szoruljon.
El kell térni az elévült, sablonos védelmi mintázatoktól – fogalmazott. Ahhoz, hogy a változó biztonsági környezethez kellő gyorsasággal, megalapozott döntésekkel tudjanak alkalmazkodni elengedhetetlen az álladó kutatás, új nézőpontok kialakítása, a stratégiák folyamatos felülvizsgálata – emelte ki Orosz Zoltán.
A HM az esemény meghívójában kiemelte: a második világháborút követő hét évtized során a nagy intenzitású, hagyományos, államok közötti háborúk ritka eseményekké váltak, a hadviselés domináns formája az állam és a nem állami hadviselők közötti konfliktus lett. A fegyveres harc szabályai is alapvető változáson mentek át – ha léteznek egyáltalán.
A hadviselők figyelmen kívül hagynak vagy szántszándékkal megsértenek hagyományos tilalmakat; a harcolók és civilek közötti különbség elmosódik, mert a nem állami hadviselő a nép között rejtőzik; a nemzetközi határok elvesztik jelentőségüket. Ugyanakkor nem tűnt el az az egzisztenciális fenyegetés, amit a magas intenzitású nemzetközi „hagyományos” háború képvisel. Józan előrejelzések szerint mindez így is marad a 21. század során – írta a HM.