Egybevágott a hét végén a két nagyobb berlini nagykoalíciós párt zárt ajtók mögött rendezett vezetőségi ülése annak a még pár hete is elképzelhetetlen változásnak a napvilágra kerülésével, miszerint a német közvélemény már országosan is bőven a Zöldeket támogatja a szociáldemokraták (SPD) rovására. Két felmérésből is az derül ki: az ökopárt 21-24 százalékos támogatottsággal már a 25-27 százalékon álló keresztény uniópártok (CDU/CSU) nyomában van, míg a szociáldemokraták történelmi mélypontra süllyedtek, csak a polgárok 13-14 százalékának bizalmát élvezve. Ez megerősíti az eddigi trendet: a nagykoalíció pártjai már csak tíz német közül négynek a támogatását bírják, így előre hozott választások esetén nem lenne többségük. A CDU/CSU jobboldali ellenzékét jelentő, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) 13-15 százalékon áll a felmérések szerint.
A Zöldek szárnyalását az októberi bajorországi, majd hesseni tartományi választások alapozták meg. A környezetvédők mindkét alkalommal jó eredményt értek el, jelentősen növelve támogatottságukat. Münchenben a bajor keresztényszocialista CSU azóta megállapodott a koalícióról a Szabad Választók elnevezésű, helyi polgári párttal, míg Wiesbadenben az eddigiekhez hasonló összetételű, CDU–Zöldek kormányzás körvonalazódik. A két voksolás ugyanakkor hozzájárult Angela Merkel múlt hétfői, a CDU-pártelnökségtől való távozásról szóló bejelentéséhez is, ami pedig újabb lavinát indított el a német nagypolitikában.
Vasárnap a CDU és az SPD vezetősége is zárt ülésen kereste a kiutat a válságból. A kereszténydemokraták esetében a tanácskozás a decemberi pártkongresszus előkészítését is jelenti, amelyen Merkel már nem száll versenybe. A CDU-ban nemcsak az a kérdés, ki lesz a következő pártelnök – vagyis jó eséllyel a következő német kancellár –, hanem az is, mennyire forduljanak szembe Merkel politikájával. Az utóbbi hetekben fölcsuszamlásszerűen megváltozott hangulatra jellemző, hogy a párt egyik befolyásos politikusa, Daniel Günther schleswig-holsteini miniszterelnök a szombati Frankfurter Allgemeine Zeitungban arra figyelmeztetett: nem szabad szakítani az elmúlt évek középutas politikájával és egyoldalúan a migrációs kérdésre összpontosítani.
Ez nagy fordulat ahhoz képest, hogy 2015 óta éppen az volt a CDU gondja: nem figyelt eléggé a migrációval kapcsolatos választói aggodalmakra, Merkel maga is bagatellizálta az azzal járó problémákat. A legesélyesebb CDU-elnökjelöltként – és potenciális kancellárként – továbbra is a sokéves szünet után visszatérő Friedrich Merzet emlegetik Berlinben. Sigmar Gabriel volt SPD-elnök – aki Merkel kormányfőhelyettese is volt – úgy véli, Merkel a májusi uniós választások után távozásra kényszerülhet a kancellári székből is.
Az SPD-ben az alig fél éve pártelnök Andrea Nahles a politikai túlélésért küzd, az ellen harcolva, hogy a népszerűségvesztés miatt aggódó, a Merkellel való kormányzást ellenző szárny ne kényszerítse ki az egy év múlva esedékes pártkongresszus előrehozatalát, azon pedig a CDU/CSU-val való együttműködés felmondását. A Süddeutsche Zeitung értesülései szerint eközben Horst Seehofer CSU-elnök széke is inog: Markus Söder bajor kormányfő ugrásra készen várja, hogy a helyébe léphessen.
TANÁCSOK AZ AFD-NEK
Többek között a külföldiek, a bevándorlók, a menekültek és a muszlimok általános rágalmazásának, illetve becsmérlésének mellőzését javasolta a német alkotmányvédelmi hivatal megfigyelésének elkerülése érdekében az a szakértő, akinek véleményét a
nacionalista Alternatíva Németországnak (AfD) párt kérte ki. Dietrich Murswiek freiburgi államjogász az olyan szélsőséges hívószavaktól való tartózkodást is szorgalmazta, mint a német múlt során történelmileg terhessé vált „beolvadás, túlidegenedés, néphalál és átnevelés”. Murswiek szerint az AfD-nek a fősodorbeli német politikát és médiát sem lenne szabad sértegetnie – például a „hazugságsajtó” kifejezéssel –, ha jó akar magának.