A világ egyik leggazdagabb, mégis legszegényebb országa – állapítják meg a térség szakértői a Kongói Demokratikus Köztársasággal, az egykori Zairéval, a volt belga gyarmattal kapcsolatban. A világ tizenegyedik legnagyobb területű – 2,3 millió négyzetkilométer kiterjedésű – országában tegnap tartották meg a két éve halogatott válaszásokat, az első olyan voksolást, amelyen az 1960-ban függetlenné vált államban az emberek dönthetnek a hivatalban lévő államfő utódjáról. Míg a korábbi vezetőket erőszakkal, puccsal, merénylettel távolították el, a mostani elnök, a két választást is megnyert Joseph Kabila önként, hivatali ciklusa lejárta után távozik.
A kongóiak közül nagyon sokan elégedetlenek Kabila eddigi ténykedésével, és egyáltalán nem biztosak abban, hogy az elnök valóban távozik-e. Kabila második ciklusa ugyanis hivatalosan 2016 végén járt le, a választásokat mégis elhalasztották, mondván, idő kell minden választó regisztrálására, márpedig az infrastruktúra márpedig nehézkessé teszi ezt a folyamatot. Az államfő kritikusai az alkotmányt idézik, amely szerint az új elnök hivatalba lépéséig a szenátus vezetője gyakorolja az államfői teendőket.
Bár a voksolást végül tegnap megtartották, három keleti tartományban így sem szavazhatott valamivel több mint egymillió ember az ottani ebolajárvány és a különböző törzsek között dúló fegyveres konfliktus miatt. A két fő ellenzéki elnökjelölt szerint ez a választások tisztaságát kérdőjelezi meg, hiszen a keleti térségben éppenséggel az ő választóik vannak többségben. Úgy vélik, az eredményeket is manipulálni akarja a kormány, hiszen egyrészt elektronikus szavazógépekkel bonyolították le a választásokat, másrészt az ENSZ-szel, illetve a nyugati államokkal korábban szívélyes viszonyt ápoló kinshasai kormány ezúttal, a nemzeti szuverenitásra hivatkozva, nem akkreditálta a nyugati választási megfigyelőket.
Ebolajárvány és fegyveres konfliktus tizedelte a szavazókat a keleti államrészben
Fotó: MTI/EPA/Stefan Kleinowitz
Nyugati elemzők szerint újra erőszakos tüntetéseket válthat ki a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ha Kabila bizalmi embere, az egykori belügyminiszter, a felmérésekben a harmadik helyre szorult Emmanuel Ramazani Shadary győz (a hivatalos végeredményt januárban teszik közzé), hiszen amúgy is nagy a feszültség abban az országban, amelyet függetlenedése óta a szomszédos országok beavatkozási kísérletei, a szeparatista mozgalmak, illetve a törzsek konfliktusai uraltak.
A kongóiak legnagyobb fájdalma az, hogy tizenhét éves regnálása alatt Kabilának nem sikerült választ adnia arra az égető kérdésre, hogy miként lehet a nyersanyagokban igen gazdag 85 milliós ország a világ egyik legszegényebbike, ahol nincs infrastruktúra és úthálózat, sokan élnek mélyszegénységben, kevesen férnek hozzá tiszta vízhez, a háztartások csupán kilenc százalékába jut el az áram. A Nyugat a korrupcióra, a bürokráciára, az átláthatóság hiányára hivatkozik, olyan tényezőkre, amelyek visszavetik a külföldi befektetéseket.
„A problémák rendszerszintűek. A választás megnyithatja az utat a változások előtt, de ennél többet nem tehet” – nyilatkozta Israel Mutala politikai elemző a The Guardian brit napilapnak.
Joseph Kabila azonban a nyersanyagokat kitermelő multinacionális vállalatokra mutogat, szerinte azok kiviszik a pénzt az országból, ezért idén a kormány megemelte a bányászati adókat. A Nyugatnak létfontosságú a kongói kobalt, amely az elektromos autók és a mobiltelefonok akkumulátorainak fontos alkotóeleme.
Ebben a kontextusban zajlott a múlt héten az Európai Unió és a kongói vezetés látványos diplomáciai csörtéje: a kongói külügyminiszter a kamerák kereszttüzében, élő adásban, az EU nagykövete, Bart Ouvry jelenlétében közölte, hogy kiutasítja Ouvryt, akinek 48 órán belül kell elhagynia az afrikai országot. A kinshasai kormányt az bőszítette fel, hogy Brüsszel egy évvel meghosszabbította 14 tisztségviselő – köztük az Emmanuel Ramazani Shadary elnökjelölt – ellen kivetett szankciókat a 2017-es tüntetéssorozat brutális leveréséért.
