A most élők közül nagyjából senkinek sem kell arra gondolnia, hogy 117 év múlva, 2135. szeptember 22., csütörtökre milyen programot tervezzen. Utódaink ellenben gondban lehetnek, mert mindent felülírhat egy kicsiny eséllyel bekövetkező természeti katasztrófa: néhány nappal ezelőtt azzal álltak elő a tudósok, hogy az Empire State Building méretű Bennu aszteroida becsapódik, az ütközés környezetében elpusztítva minden életet. De ne aggódjunk, a NASA kieszelt egy tervet. Illetve kettőt.
Jelenleg 1 a 2700-hoz annak az esélye, hogy a Bennu több mint száz év múlva bolygónkkal ütközik. Az esélyek folyamatosan változnak, hiszen a megannyi bizonytalansági tényező miatt nincs az a szuperszámítógép, amelyik pontosan kikalkulálja a kisbolygó pályáját 117 év múlva. Annyit tudunk, hogy hatévente kerül földközelbe az 1999-ben felfedezett aszteroida. Ha a Bennu úgy dönt, hogy elég volt a keringésből és a Földnek koccanva fejezi be pályafutását, az katasztrofális hatással járna. De nem akkorával, hogy a földi élővilágot visszalökje a dinoszauruszok korába.
Az eltérítés egyik módja, ha nagyjából kilenctonnás eszközzel ütköztetnék a 79 millió tonnásra becsült aszteroidát, ami a kozmikus karambol hatására biztonságos távolságra kerülne a Földtől. A kozmikus eltérítő nevet is kapott, ez a HAMMER, azaz kalapács (a betűszó a Hypervelocity Asteroid Mitigation Mission for Emergency Response kifejezés rövidítése).
A másik megoldás az atombombás robbantás. Egyik sincs kidolgozva, de a költségeket minimum 800 millió dollárra becsülik. Brent Barbee, a NASA repülőgépmérnöke szerint a tanulmányokra szükség van, mert bármikor felbukkanhat olyan égi objektum, amelyik a Bennunál korábban és nagyobb eséllyel ütközne a Földnek. Ezek a koncepciók a felkészítést segítik – nyilatkozta a The Washington Postnak Barbee.
Fantáziarajz a Bennu kisbolygó és az OSIRIS-REx űrhajó találkozásáról
Fotós: NASA
Az űrből valóban folyamatosan érkeznek kisebb-nagyobb sziklák, többségük elég a légkörben, elenyésző hányaduk éri el a felszínt s okoz kárt. A legnagyobb ilyen jellegű pusztítást 1908-ban jegyezték fel: a tunguszkai eseményként ismert közép-szibériai jelenséget a felszín felett 6-8 kilométeres magasságban felrobbant aszteroida okozta. A robbanás ereje 185-ször haladta meg a hirosimai atombombáét – nyolcvanmillió fát döntött ki, és állatok égtek el.
A következő ilyen természeti katasztrófa 2013-ban történt: 10-12 ezer tonnás, nagyjából húszméteres átmérőjű tűzgömb lépett a Föld légkörébe. A felszabaduló energia 30-szorosa lehetett a Hirosimára ledobott atombomba erejének. A kitörő ablakok üvegszilánkjaitól 1500 ember sérült meg – az emberek az ablakokhoz rohantak, hogy nézhessék a különleges fényjelenséget, de nem számoltak a robbanás keltette léghullámokkal.
A levegőben felrobbanó tárgy megannyi része elérte a felszínt – az egyik tóból néhány hónappal később féltonnás darabot emeltek ki.
A NASA bolygóvédelmi koordinációs irodája próbálja felderíteni a Földhöz közeli pályára tévedő aszteroidákat és üstökösöket. Évente ezer új objektumot fedeznek fel, de legalább tízezer olyan lehet, amit nem ismerünk, de aminek a pályája keresztezheti a miénket. Ezen iroda feladata a felfedezett tárgyak elterelésére vagy megsemmisítésére vonatkozó tervek elkészítése. A Bennu az elméletek tesztelésére is alkalmas, hiszen teleszkópokkal látják, és nyomon követik más égi tárgyakra gyakorolt gravitációs hatását.
Hamarosan többet tudunk róla. A NASA OSIRIS-REx űrhajója 2016 szeptemberében éppen azért indult el, hogy 2023-ban legalább 60 grammnyi, de akár kétkilónyi anyagmintát hozzon a Bennuról. A kisbolygót elérve az űrhajóra szerelt 3,4 méter hosszú kar végén található kör alakú fej nitrogént bocsát ki, a gázspricc hatására az aszteroida felszínéről leszakadó két centiméternél kisebb darabkákat beszippantja az „űrporszívó”. Az eszköz idén augusztusban ér a kisbolygó mellé, a mintagyűjtés után 2021-ig mellette marad, majd 2023 szeptemberében Utah állam területén landol.
