Kérdéses, lesz-e ebből újabb esztendő, hiszen a székfoglalójakor elmondott hangzatos megnyilatkozásai ellenére nem sok pozitív változást hoztak az elmúlt hónapok. Mások mellett a kormányfő azt ígérte, ő majd megmutatja, milyen is a hatékony európai államigazgatás. Ez azonban eddig nem sikerült, így rosszul áll a szénája mind a miniszterelnöknek, mind pedig az általa kormányzott országnak.
Kijev szempontjából ráadásul reális a veszélye annak, hogy Donald Trump amerikai elnök elődjéhez, Barack Obamához képest árnyaltabban fog tekinteni a kelet-ukrajnai válságra. A radikálisok megzsarolták a kijevi vezetést, Petro Porosenko elnök és miniszterelnöke a nagyobb zavargások elkerülése érdekében pedig kénytelen volt engedni nekik. Kijevben a nemzetbiztonsági tanács szintjén hagyták jóvá a donbászi kereskedelmi blokádot, amit a teljes ukrán–orosz gazdasági kapcsolatokra is kiterjesztenének.
A blokád kezdetekor, január végén még józanon ítélték meg a helyzetet Hrojszmanék, s figyelmeztettek, az újabb fronton nyitott háború dollármilliárdokat emel ki a kijevi büdzséből. Olekszandr Ohrimenko gazdasági elemző szerint ma még meg sem lehet tippelni, hogy mennyit bukhat Ukrajna ezen a blokádon. Emiatt az IMF is szünetelteti a hitelezést, aminél nincs rosszabb jelzés a befektetők irányába. Ráadásul a kelet-ukrajnai „népköztársaságokban” élők is úgy érezhetik, Kijev végleg lemondott róluk.
Ám az országnak nem is a donbászi háború, hanem a mindent átszövő korrupció a legnagyobb rákfenéje. Erre figyelmeztetett az Európai Unió ukrajnai nagykövete is. Hugh Mingarelli szerint a beruházókat jobban aggasztja a korrupció, mint a kelet-ukrajnai fegyveres szembenállás. Hiába alakultak különféle korrupcióellenes hivatalok, egyelőre úgy fest, felállításuk inkább csak a Nyugatnak szólt, házon belül semmi nem változott. Akadnak ugyan kirakatperek, de ezek is inkább csak a politikai konkurenciaharcról szólnak.
A legutóbbi ilyen eset volt Roman Naszirov, az adóhatóság vezetőjének letartóztatása, akiről amúgy az a hír járja, hogy brit és magyar útlevele is van. Felrótták neki, hogy segített Olekszandr Oniscsenko parlamenti képviselőnek kétmilliárd hrivnya adót eltitkolni, aki elmenekült Ukrajnából, s már külföldről jelezte: terhelő bizonyítékai vannak Petro Porosenkóra nézve. Kijelentése után sietve perbe fogták itthon maradt jó barátját, az említett Roman Naszirovot, aki aztán százmillió hrivnya óvadékért kivásárolta magát.
S van itt egy nem elhanyagolható kérdés: honnan van ennyi pénze egy harmincas éveiben járó hivatalnoknak? Azt mondta, az apósa segítette ki.
Az ukrán belpolitikai helyzet tehát továbbra is problémákkal terhes, több elemző sem zárja ki, hogy még az ősszel előre hozott választások lehetnek, hiszen a törvényhozásban gyakorlatilag nincs meg a szükséges parlamenti többség. Olyan két párt – a Petro Porosenko Blokk és Arszenyij Jacenyuk előző miniszterelnök Népfrontja – irányítja ma az országot, amelyek, ha most lennének a választások, együtt sem számíthatnának tízszázalékosnál sokkal nagyobb támogatottságra.
Tudják ezt ők is, ebből eredeztethető a kényes nyelvkérdéssel történő előhozakodás, a kettős állampolgárság körüli hisztériakeltés és a minden történésben vélt orosz szál felfedezése. Ilyen jól bevált politikai trükkökkel igyekeznek elterelni a figyelmet a valós, sokkal súlyosabb problémákról.