Nikol Pasinján egyáltalán nem új szereplője az örmény közéletnek, éppen ellenkezőleg: a hetek óta tartó országos demonstrációk lángját tápláló, az ellenzéki politikai erők vezéralakjaként ismertté vált politikus karrierjét újságíróként kezdte, 1999-től pedig a legolvasottabb örményországi napilap, a liberális The Armenian Times főszerkesztőjeként vette ki aktívan a részét a társadalmi diskurzusból.
A 42 éves politikus ráadásul a kezdetek óta a hatalom ellenlábasaként definiálja önmagát, illetve politikai céljait, ez pedig az általa vezetett napilapra is alaposan rányomta bélyegét: újságja az államfői tisztséget 1998 és 2008 között betöltő Robert Kocharián, majd utódja, a hatalmához tíz év elnökség és azt megelőzően kilenc év védelmi miniszterség után is makacsul ragaszkodó Szerzs Szargszján legnagyobb kritikusának számított.
A 63 éves Szargszján államfőségét egyébként Pasinján az első perctől illegitimnek tekintette, mondván, az örmény politika „öreg rókája” mindenféle mondvacsinált vizsgálattal az összes lehetséges ellenfelét eltakarította hatalmának útjából.
A harcos temperamentumú Pasinján tehát minden lehetőséget megragadott, hogy hallassa hangját a bebetonozott hatalommal szemben. Az Örményország első elnöke, Levon Ter-Petroszján által életre hívott ellenzéki mozgalomhoz, az Örmény Nemzeti Kongresszushoz is az elsők között csatlakozott, majd egy ideig bujkálnia kellett, miután Ter-Petroszján helyett Szerzs Szargszján nyerte a 2008-as – sokak szerint elcsalt – elnökválasztást, amelyet halálos áldozatokkal is járó tüntetéshullám követett.
A gyötrelmek tovább folytatódtak, Pasinjánra ugyanis a hatalom is felfigyelt, így az egykori újságíró megjárta Szargszján börtöneit is: közel két év raboskodás után 2011 májusában szabadult egy politikai foglyoknak megkegyelmező amnesztiának köszönhetően. Pasinján ezután megelégelte az ellenzéki mozgalmakhoz való csatlakozást, és 2013 januárjában a The Armenian Timesban publikált egy cikket egy újonnan formálódó ellenzéki blokk felállításáról.
A Társadalmi Szerződés névre keresztelt unió 2013 nyarára állt fel önálló politikai erővé, majd 2016-ban beleolvadt a Jelk (Kiút) nevű ellenzéki pártszövetségbe, amelyet azóta is Pasinján vezet.
Hogy a történet miként folytatódik, vagyis kormányfővé választják-e a százezreket az utcára hívó, és a tömeg erejével Szerzs Szargszjánt lemondásra kényszerítő politikust, azt egyelőre nem lehet megjósolni. És bár az örmény parlament minapi rendkívüli ülésén nem választották miniszterelnökké Pasinjánt – csupán 45 képviselő támogatta 56 ellenében a 105 tagú törvényhozásban –, könnyen lehet, hogy a május 8-án esedékes következő próbálkozás után elfoglalhatja a kormányfői széket.
Erre a hajlandóságra utal legalábbis, hogy a hatalmon lévő – alapvetően Szargszjánt támogató – Köztársasági Párt (RPA) frakcióvezetője közölte, a párt a törvényhozók egyharmadának támogatásával bíró jelöltre fog voksolni. A párt nyomatékosította: „Május 8-án Örményországnak új miniszterelnöke lesz.”
Márpedig úgy tűnik, hogy a többhetes tüntetéshullám kezdete óta végre valamiben egyetért a kormányzó tömörülés és az ellenzéki szövetség, Pasinján ugyanis szintén azt hangoztatta, hogy jövő héten a nép jelöltjéből lesz az új kormányfő.
Márpedig a nép egyértelműen a hatalom tudtára adta akaratát: az ellenzéki vezető támogatói továbbra is blokád alatt tartják az utcákat, a vasúti közlekedést, számos metróállomást és kormányhivatalt, a főváros, Jereván nemzetközi reptere pedig a tegnapi útlezárások miatt megközelíthetetlenné vált. Pasinján a Reuters hírügynökségnek azt mondta: sem ő, sem hívei nem adják fel a küzdelmet.