A madárcsicsergés helyett idén a nehézfegyverek zaja jelezte a tavasz beköszöntét a Kis-Kaukázus délkeleti lankáinak lábánál fekvő hegyi-karabahi frontvonalon. Az azeri hadsereg az utóbbi hetekben több eredménytelen támadást is indított a magasabban fekvő örmény állások ellen, ami önmagában nem lenne különleges esemény, hiszen az 1994-ben megkötött tűzszünet óta megszokottá váltak a kisebb-nagyobb összecsapások a szakadár örmény köztársaság nemzetközileg el nem ismert határai mentén. A rajtaütések során felvonultatott katonai egységek mérete és a bevetett eszközök azonban egy komolyabb erőpróbát készíthetnek elő. Idén két olyan eseménynek is negyedszázados évfordulója van, amelyet a mai napig fájó emlékként őriz az azeri emlékezet.
Az első nagyobb offenzívát pont a hodzsali mészárlás emléknapjára időzítette a bakui vezetés. A 25 évvel ezelőtti tragédia során azeriek százai vesztették életüket, ám az incidens háttere a mai napig tisztázatlan. Baku az örményeket vádolja a tömeggyilkosság elkövetésével. Örmény szakértők hasonló látványos akciót várnak Susi elfoglalásának május 9-i évfordulóján. Az egykor jelentős azeri lakossággal rendelkező városból folyamatos tűz alatt lehetett tartani az örmény többségű autonóm régió központját, Sztepanakertet. Susi bevétele ezért mérföldkőnek számított Hegyi-Karabah Azerbajdzsántól való elszakadása során.
A folyamat már a Szovjetunió összeomlását megelőzően kezdetét vette. Tavaly áprilisban két évtizedes relatív csönd után egy hétre ismét kiújult a konfliktus, amely során az azeriek kisebb területeket elfoglaltak el. A nemzetközi szereplőknek akkor sikerült megakadályozniuk a komolyabb eszkalációt. Az előnytelenebb pozíciókkal rendelkező azeri vezetés azonban könnyen elvesztheti türelmét, mivel az utóbbi egy évben nem igazán történt előrelépés a kérdésben.