Még reggel a főügyészség és az SZBU különleges kommandós egysége a kijevi bérelt luxuslakásában tört rá Szaakasvilire, aki a tetőre menekült előlük. A nyolcszintes magasságban azzal fenyegetőzött, hogy leveti magát, de végül megadásra késztették, és az SZBU rabszállítójába tették. Addigra már összesereglett annyi szimpatizánsa, hogy nem tudtak elhajtani vele, s hiába jött folyamatosan a rendőri erősítés, támogatóinak száma is egyre nőtt.
Parlamenti képviselők is a helyszínre siettek. Jurij Lucenko főügyész bejelentette: bizonyítékaik vannak arra vonatkozólag, hogy Szaakasvili felforgató ukrajnai politizálását Viktor Janukovics volt elnök, illetve a hozzá köthető bűnszervezetek pénzelik. Elhangzott ezzel összefüggésben Szerhij Kurcsenko korábbi oligarcha neve.
Állítólag a titkosszolgálat rögzített egy telefonbeszélgetést, amelyben a grúz származású politikus és Janukovics bizalmasa egy titkos együttműködésről tárgyalt. A vádhatóság szerint Janukovicsék rajta keresztül készültek revánsot venni az őket leváltó hatalmi eliten.
Szaakasvili lakásánál eközben egyre jobban forrtak az indulatok, félő volt, hogy véres fordulatot vesznek az események. A hatóságok később ezzel magyarázták, hogy híveinek sikerült kiszabadítani a megvádolt ellenzéki vezetőt. Szaakasvili egyik csuklóján bilinccsel, kabát nélkül elindult a kijevi parlament felé, és felszólított mindenkit, hogy kövessék.
Mire odaértek, már több ezren voltak, így a rendőrség sietve megerősítette a parlament őrzését. A Petro Porosenko ukrán elnök barátjából ellenséggé lett Szaakasvili itt puccshangulatot idézve kijelentette: a hadsereg már átállt a nép oldalára, és a rendőrség sem kíván többé engedelmeskedni Porosenkóéknak.
A hazájában perbe fogott volt grúz államfő kommentálta a meggyanúsítását is. Tagadta, hogy létezne őt kompromittáló telefonbeszélgetés, a nyilvánosságra hozott hanganyagot manipulációnak és hamisítványnak nevezte. Üzent a hivatalban lévő államfőnek is, felhánytorgatva, hogy ott volt a rossz emlékű Régiók Pártja megalapításánál, és annak idején Janukovicsnak a „cipőjét törölte”. Porosenko valóban gazdasági minisztere volt a korábbi Janukovics-kormánynak, a hivatalban lévő főügyész pedig belügyminiszterként tevékenykedett a Janukovics-érában.
Politológusok egyelőre inkább csak találgatnak az újabb kijevi felfordulás valós okairól. Mindenesetre abban egyetértenek, hogy Szaakasvili folyamatosan rombolja az államfő tekintélyét. Porosenko ugyanakkor csak saját magát kárhoztatja Szaakasvili miatt, hiszen 2015 nyarán ő nevezte ki Odessza megye kormányzójának, majd titulálta Ukrajna nagy barátjának a beiktatási ceremónián.
Szaakasvili másfél éven át irányította a Fekete-tenger menti régiót, tavaly mondva le hivataláról, miután hamar összeveszett „kenyéradójával”. Miután világossá vált, hogy a barátból ellenséggé lett Szaakasvili már az elnöki székre tör, Porosenko a nyáron megfosztotta a korábban neki adományozott ukrán állampolgárságától. Ám bírva Brüsszel és Washington szimpátiáját, a grúz exelnök a lengyel–ukrán határon áttörve szeptemberben visszatért, s azóta nagygyűlésekkel járja az országot, az államfő távozását követelve.
Támogatói október óta sátorvárost vertek fel a kijevi kormányzati negyedben, s nem mozdulnak onnan. A 2019 tavaszáig hivatalban lévő elnökre nézve az a legfenyegetőbb forgatókönyv, ha Szaakasvili szövetséget köt a pillanatnyilag első számú ellenzékivel, Julija Timosenkóval, valamint a Moszkva-barát Ellenzéki Blokkal, ez ugyanis könnyen elsodorhatja őt és a neki mindenben engedelmeskedő kormányt.