– Örményországnak két szomszédjával, Törökországgal és Azerbajdzsánnal is rendkívül feszült a viszonya, az ország külső biztonságát javarészt az orosz katonai jelenlét szavatolja. Az utóbbi időszakban kiújuló orosz–török ellentét hatására érzékelhető-e változás a status quóban?
– Az elmúlt hónapokban jelentős katonai összecsapásokra került sor Örményország és Azerbajdzsán között a hegyi-karabahi konfliktus kapcsán, amelynek komoly geopolitikai összefüggései vannak. Egy esetlegesen kiújuló háború esetén fennáll annak a veszélye, hogy a nagyobb regionális szereplők – Oroszország, Törökország és Irán egyaránt – akár közvetlenül is beavatkozzanak a konfliktusba. A Moszkva és Ankara között egyre csak mélyülő konfliktus mellett az Örményországban állomásozó orosz alakulatok megerősítése is jogos aggodalmakat vet fel a térség biztonságát és stabilitását illetően. Van egy jóval szűkebb, de legalább annyira lényeges kockázata is az ellenségeskedések folytatásának, ugyanis a Törökországba irányuló energiaellátás biztonságát szintén komoly veszély fenyegetné.
A Dél-Kaukázust átszelő kőolaj- és gázvezetékek működésének lehetséges szabotálása mellett a most még csak a kivitelezési fázisban lévő nagy volumenű transz-anatóliai gázvezeték megvalósulása is veszélybe kerülhetne ebben az esetben.
– Fel tudja használni Moszkva Örményországot a törökök elleni konfliktusban?
– Jelenleg úgy tűnik, hogy nem. A közelmúltban kezdődött törökellenes hangulatkeltésre irányuló orosz törekvés kudarcba fulladt. Az orosz törvényhozásban napirendre került az örmény népirtás kérdése, és volt olyan képviselő, aki a szovjet–török határmegállapodást is megkérdőjelezte, ám ezek a próbálkozások nem keltettek nagyobb visszhangot Örményországban. Az eredménytelenség arra ösztökélheti Moszkvát, hogy közvetlenebb módon is beavatkozzon az örmény belpolitikába, amelynek fő célja e tekintetben az, hogy az oroszbarát kormánnyal szemben egy, szintén a Kremllel szimpatizáló ellenzék álljon. A mostani helyzetben Ankara lehetőségei is korlátozottak. Visszatérhet az ősszel tapasztalt konfrontatív politikához, amikor a török vadászgépek két alkalommal is megsértették az örmény légteret, vagy ami sokkal valószínűbb: megpróbálja újra elindítani a bilaterális viszony normalizálását Jerevánnal, megkerülve Moszkvát. A törököknek azonban arra is figyelniük kell, hogy ebből a folyamatból ne hagyják ki közeli szövetségesüket, Azerbajdzsánt sem. Az azeri vezetés harapófogóba került, az Ankara és Moszkva közötti konfliktus ugyanis rendkívül sebezhetővé teszi az országot, többek között emiatt is tartózkodnak olyan határozottan az állásfoglalástól.
– Baku számára az orosz–török feszültség jelentette kihívások mellett az alacsony olajár is jelentős gazdasági és társadalmi problémákat okoz. Elképzelhető, hogy az azeri vezetés egy konfliktusba menekülne a feszült belpolitikai helyzet megoldása elől?
– Az egyre intenzívebbé váló katonai összecsapások miatt ez nem kizárható. Baku ezzel a két regionális nagyhatalomnak is jelezheti kényelmetlen helyzetét. A tűzszüneti vonal mentén szinte mindennapossá váló összecsapások során nemrég harckocsikat is bevetettek az azeriek, amire az elmúlt húsz évben nem volt példa. A békefolyamat eredménytelensége miatt frusztrált azeriek a korábbiaknál jóval nagyobb erővel támadnak, és a tűzharc már nemcsak Hegyi-Karabahra, hanem a délnyugati és északkeleti örmény–azeri határra is kiterjed. A megegyezés esélye így rendkívül halovány. Bár az örmény és az azeri elnök közötti decemberi zürichi találkozó önmagában véve fontos volt, arra is rámutatott, hogy a szemben álló felek között továbbra is óriási a véleménykülönbség a konfliktus alapkérdései tekintetében. Jerevánnak minden olyan lehetőség elfogadhatatlan, amely megakadályozná Karabah függetlenségét és Örményországgal történő egyesülését. Azerbajdzsán viszont csupán egyfajta autonómiát ajánl Karabahnak, amennyiben a terület visszatérne Azerbajdzsánhoz. Az ellentétből adódóan az igazi kihívást Azerbajdzsán maximalista pozíciója jelenti, amely a jelenlegi körülmények között nem reális. Baku észszerű kompromisszumra való képtelensége vélhetően a veszteség érzéséből fakad.
– A szomszédos Iránnal szemben korábban bevezetett szankciókat nemrég feloldották. Milyen lehetőségei vannak Örményországnak ebben az új helyzetben?
– Örményország sajátos földrajzi elhelyezkedése miatt jelentős korlátai vannak annak, hogy az ország betöltse a híd szerepét az Iránnal való kereskedelemben, ám több területen is stratégiai előnyünk van. Irán szomszédai közül Örményország az egyetlen stabil és baráti állam, amely az Eurázsiai Gazdasági Unió tagjaként lehetőségeket nyújt arra, hogy az iráni vállalatok bejussanak a Moszkva által létrehozott egységes piacra. Teherán számára ugyancsak kedvező lenne a Grúziába irányuló infrastruktúra-fejlesztés, ezáltal lehetővé tenné a fekete-tengeri kikötők gyorsabb elérését. Az energiaszektor terén is sor kerülhet együttműködésre, ám ez Moszkva ellenállása esetén könnyen zátonyra futhat. Oroszország az iráni nukleáris alku egyik nagy vesztese, amely nagyban csökkentette Teherán Moszkvára való ráutaltságát. Az új helyzet ösztönzően hathat Jerevánra, hogy megpróbáljon valamelyest lazítani a Kreml szorításán, de mindaddig, amíg Örményország gázellátása szinte teljes egészében az orosz importon alapszik, ez falakba ütközik. Bármely olyan próbálkozás, amely kiszélesítené az iráni–örmény kooperációt az energia területén, az orosz politika elsődleges céljai közé kerül.