A szombati olasz nemzeti ünnep előestéjén, pénteken letette az esküt Giuseppe Conte kormányfő, ezzel – legalábbis egyelőre – hetekig tartó politikai válság látszik megoldódni, csillapítva a pénzpiaci aggodalmakat.
Az 53 éves jogászprofesszor kabinetje a márciusi választásokon élen végzett jobbközép szövetséget vezető Liga, valamint az önálló pártként a legnagyobb, elitellenes Öt Csillag Mozgalom (M5S) támogatására épül.
A két párt vezetője, Matteo Salvini és Luigi Di Maio Conte helyettese és – olasz sajtóértékelések szerint – a kormány két erős embere lett; előbbi a belügyi, utóbbi a gazdasági fejlesztési tárcát is megkapta. A kormányválságot részben az oldotta meg, hogy a pártok elfogadták: Sergio Mattarella államfő nem hajlandó kinevezni pénzügyminiszterré Paolo Savona euroszkeptikus közgazdászt.
Így – mint hasonló elnöki vétó esetén korábban háromszor is megtörtént Rómában – Savona más területet kapott (az EU-ügyeket), a helyére pedig mást jelöltek. Olaszország egyik legnagyobb kihívása a GDP 132 százalékára rúgó államadósság csökkentése, mégpedig – ahogy az EU-kritikus kormány fogadkozik – megszorítások nélkül. Az euróövezet egysége miatt aggódó piacok a kormányalakítás hírére valamennyire megnyugodtak: az olasz állampapírok hozama és felára csökkent.
Angela Merkel német kancellár kifejezte készségét a Conte-kabinettel való együttműködésre. A kabinetnek a római parlament két házában még bizalmat kell szereznie. De a Liga szövetségesei közül az Olaszország Fivérei nevű kisebb jobboldali párt kész biztosítani ezt, a Silvio Berlusconi vezette Hajrá Olaszország! pedig azt közölte, alkalmanként fog voksokat biztosítani.
Kérdés, meddig tart a vihar előtti csend. Olaszország első nyíltan EU-szkeptikus kormányáról van ugyanis szó, amely több területen, így államháztartási és migrációs ügyekben is nyíltan szembefordult Brüsszellel. A kormánypártok gazdasági programjában egységes, 15 százalékos adókulcs, a rászorulóknak nyújtott havi 780 eurós alapjövedelem és a nyugdíjkorhatár csökkentése is szerepel.
Ám mindez évi 100-150 milliárd eurós költséget jelenthet, amíg – és amennyiben – beválik. A magát a „változások kormányaként” aposztrofáló kabinet a bevándorlásban a kiutasításra helyezi a hangsúlyt: Salvini bejelentette, le akar faragni a mintegy 600 ezer migráns ellátására szóló ötmilliárd euróból. – A kapuink nyitva állnak a rendes emberek előtt, ám azok, akik bajt keverni jönnek ide, és azt hiszik, életük végéig eltartjuk őket, hazafelé szóló jegyet kapnak – mondta.
PAOLO SAVONA
A 81 éves, szárd születésű közgazdász az EU-ügyi tárca élére kerül, miután pénzügyminiszteri jelölése meghiúsította Giuseppe Conte első kormányalakítási kísérletét. A Banca di Roma elnöke volt, mielőtt a pénzintézet beolvadt az Unicreditbe. Az euróval kapcsolatos szkeptikus nézetei ellenére – német ketrecnek tartja a közös valutaövezetet – nem számít „partvonalon kívüli” értelmiséginek; az igen befolyásos olaszokat tömörítő Aspen Institute Italia alelnöke. Párton kívüliként az 1990-es években az ipari tárcát vezette a Ciampi-kormányban, a harmadik Berlusconi-kabinet idején pedig az EU-ügyeket vitte a miniszterelnökségen belül.
GIOVANNI TRIA
A 69 éves, római születésű közgazdászprofesszor függetlenként, de a Liga jelöltjeként irányíthatja a pénzügyi tárcát. Jelenleg a római Tor Vergata Egyetem gazdasági karának vezetője, de hat évig az olasz közszolgálati egyetem elnöke is volt. Ugyancsak hat évig volt tagja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO vezetőségének, és az OECD-ben is tapasztalatot szerzett. A konzervatív-liberálisnak tekintett szakember fő feladata az óriási államadósságot felhalmozó Olaszország helyzetének stabilizálása lesz az euróövezeten belül, alkalmasint adósságátütemezések kitárgyalásával. Nem híve annak, hogy Róma adja fel a közös valutát.
ENZO MOAVERO MILANESI
Az 53 éves, római jogász pártfüggetlenként áll majd az olasz diplomácia élén, de korábban a Polgári Választás elnevezésű EU-barát, centrista törpepárt politikusa volt. Nem ismeretlen a nemzetközi porondon. Európa-ügyi miniszter volt 2011 és 2014 között a Monti- és a Letta-kormányban, korábban vezette Mario Monti EU-biztosi kabinetjét is. Szakterülete az EU közösségi joga, volt az unió luxembourgi bíróságának elsőfokú bírája, három éven keresztül pedig az Európai Bizottság mintegy 30 ezres bürokráciáját irányító főtitkár helyettese. Neves egyetemek, így a La Sapienza, a Luiss és a Bocconi oktatójaként is nevet szerzett.
