Egyelőre „semmilyen mértékben” nem veszélyezteti Donald Trump elnökségét az elmúlt napokban kirobbant kettős botrány, amely a Fehér Ház belső viszonyait volt hivatott leleplezni – mondta lapunknak telefonon, Minneapolisból Barry Casselman amerikai elemző. Tegnapra ugyanis Bob Woodward, az egyik legismertebb amerikai újságíró botránykönyve, a Félelem, valamint egy, a The New York Times hasábjain névtelenül megjelent, de állítólag az elnök legszűkebb környezetéből származó negatív véleménycikk nyomán ismét felmerült Trump alkotmányos elmozdításának kérdése.
Elizabeth Warren szenátor – aki elvileg a Demokrata Párt 2020-as elnökjelöltségére is esélyes – azt kezdeményezte, távolítsák el az elnököt a Fehér Házból a 25. alkotmánykiegészítésre való hivatkozással. Ehhez Mike Pence alelnöknek, valamint a Trump-kormány legalább felének ki kellene nyilvánítania, hogy az elnök képtelen ellátni hivatalát.
A szóban forgó alkotmánykiegészítést korábban már alkalmazták ugyan – például 1974-ben, a Watergate-botrányba belebukott Richard Nixon elnök utódlásakor –, de a legfontosabb passzusát még nem: egy elnöktől sem határolódott még el a környezete annyira, hogy meg is buktassa. Márpedig Woodwardnak a fehér házi belső viszonyokat őrültekházaként tálaló könyve, valamint a „belső ellenállást” taglaló The New York Times-cikk alapján Trump politikai ellenfelei fellelkesültek, hogy ezek egy esetleg alkotmányos puccsnak is megágyaznak.
– Ennek az esélye jelenleg nulla. Ugyanannak a törekvésnek az új változatát látjuk, amellyel két éve igyekeznek megbuktatni Trumpot – mondta Casselman, aki az 1972-es elnökválasztás óta elemzi az amerikai belpolitikát.
A 25. alkotmánykiegészítés alapján egyébként annyival nehezebb az elnököt megdönteni akarók dolga, hogy míg ebben az eljárásban mindkét ház kétharmados többségére van szükség az elmozdításhoz, addig az ismertebb, más elnökök esetében már korábban is megindított közjogi felelősségre vonásnál (impeachment) a képviselőház egyszerű többséggel is felhatalmazást adhat a folyamat megindításához, Trumpot pedig a szenátorok kétharmada tudná csak megbuktatni.
Casselman úgy véli: elképzelhető, hogy a képviselőházban az ellenzéki Demokrata Párt erősödni tud a novemberi választásokon, de a szenátusban szerinte megőrzik többségüket a republikánusok. Az elemző szerint ugyanis az a lényeg, hogy Trump bázisa, amelynek segítségével a 2016-os elnökválasztást is megnyerte, továbbra is kitart mellette: a botrányok jönnek-mennek, ám a gazdaság jól teljesít, az amerikaiak egy aktív elnököt látnak a passzív Barack Obama után.
A Rasmussen közvélemény-kutató tegnapi felmérése szerint Trump elfogadottságának, illetve elutasítottságának aránya 48:52 arányú, miközben két évvel ezelőtt az elnök az amerikai választópolgárok nagyjából egynegyedének támogatásával jutott csak hatalomra.
Az elmúlt 24 órában többek között Mike Pence alelnök és Mike Pompeo külügyminiszter is tagadta, hogy ő állna a The New York Times „kitálalós” cikke mögött, ahogyan több kabinettag, így a legfontosabbak közül James Mattis védelmi miniszter is elhatárolódott annak tartalmától. A Pentagon irányítója a héten azt is tagadni kényszerült, hogy – mint az Woodward sztárújságíró könyvében megjelent – Trump értelmi szintjét egy „ötödikeséhez vagy hatodikoséhoz” hasonlította volna.
A sorozatos fehér házi elhatárolódások nyomán Sarah Huckabee Sanders, Trump szóvivője a The New York Times szerkesztőségének telefonközpontosához irányította a véleménycikkről érdeklődőklet. Jelenleg ugyanis amellett a teória mellett, hogy Trumppal a saját közvetlen környezete is nyíltan szembefordult volna, nem szól más, mint Woodward és a The New York Times hitele, akármekkora is legyen az. – Elképzelhető az is, hogy kitaláció a cikk vagy egy alacsony beosztású munkatárs a szerző. A Times megítélése sem olyan, mint korábban volt, és Woodwardot sem veszem túl komolyan – mondta kérdésünkre Casselman.