Az úgynevezett izomdiszmorfia, vagyis az izomzat méretével való kényszeres foglalkozás a férfiakra jellemző. A fordított anorexiaként is emlegetett jelenséget 1993-ban írták le az Egyesült Államokban, a mentális betegségek diagnosztikus rendszerének legújabb, 2015-ben megjelent változatában pedig már önálló zavarként szerepel.
Míg az anorexiás páciensek akkor is kövérnek látják magukat, amikor már kórosan soványak, addig az izomdiszmorfiások a túlzásba vitt edzéssel felépített erős izomzatukkal elégedetlenek, túl gyengének, soványnak látják magukat, a testképzavar megléte igen kifejezett.
Babusa Bernadett, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének adjunktusa szerint az izomtömeg növelésére jellemző lehet a napi többszöri edzés, illetve a speciális – alapvetően magas fehérjetartalmú – diéták követése és a táplálékkiegészítők használata.
A kemény edzések és a szigorú étrend betartása önmagában még nem meríti ki az izomdiszmorfia kritériumait, hiszen a rendszeres fizikai aktivitás egészséges tevékenységnek számít, és természetes, hogy a férfiak is szeretnének egészségesek, jó megjelenésűek lenni.
Amikor viszont az edzések és az izomtömeg növelése felett elvész a kontroll, akkor ez az egészséges tevékenység könnyen patológiássá válhat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden testépítő izomdiszmorfiás, tény azonban, hogy körükben az átlagpopulációhoz viszonyítva gyakoribb, 4-5 százalékos az izomdiszmorfia előfordulása idehaza, egy amerikai kutatás pedig hozzávetőleg tíz százalékot említ.
– Az izomdiszmorfiás páciens kényszeresen foglalkozik azzal, hogy erős izomzatra tegyen szert, rengeteg időt és energiát fordít erre. Mivel az edzései és a szigorúan betartott étrendje köré szerveződik a napja, beszűkül az érdeklődése, háttérbe szorulnak társas és intim kapcsolatai, sok esetben pedig különféle szereket, például anabolikus szteroidokat is használ – írja a Semmelweis.hu portálon Babusa Bernadett. Az egyetemi adjunktus szerint az érintettek ritkán kérnek segítséget.
A jelenség kialakulásában több hajlamosító tényező is szerepet játszik. Gyakori, hogy az érintettnek gyermekként vagy serdülőkorában súlyproblémája volt. Sok esetben korábban anorexiás volt az érintett, és ennek kompenzálásaként alakul ki az izomdiszmorfia.
A fiúk kései érése is hajlamosító tényező, hiszen sok bántásnak lehettek kitéve emiatt. Megszégyenítés, bántalmazás, szexuális abúzus is állhat a háttérben. Ha a családi tényezőket nézzük, akkor gyakran rajzolódik ki elénk egy túlóvó anya vagy egy olyan apa, aki alig vagy egyáltalán nem volt jelen a gyermek életében.
Az izomdiszmorfiának számos negatív következménye van, például izomsérülés, kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázata, evészavar vagy szteroidfüggőség is kialakulhat, emellett mentális zavarok, így hangulatingadozás, szorongás, depresszió is jelentkezhet. A betegség komplex volta miatt a kezelésben elsődleges szerepe van a pszichoterápiának, és ha indokolt, úgy ezt gyógyszeres kezelés egészítheti ki.