Villámlátogatást tett tegnap Madridban Emmanuel Macron francia elnök, mielőtt Pedro Sánchez spanyol kormányfővel együtt egy mai portugáliai fórumra utaztak volna tovább. Macronnak – aki az uralkodóhoz, VI. Fülöphöz is hivatalos volt késő este – mindössze egy bő hónap leforgása alatt ez volt a negyedik találkozója a júniusban megválasztott Sánchezzel; ebből ez volt a második, amelyre a kétoldalú kapcsolatok keretében találtak alkalmat.
Mindenesetre ez feltűnően gyakori egyeztetésnek számít. Mindketten fiatalok – Macron 40, Sánchez 46 éves –, és szövetségest keresnek egymásban a változó Európában. „Madrid Párizs hű déli szövetségeseként akar feltűnni az Olaszország vagy Ausztria keltette új bizonytalanságokkal szemben”, írta tegnap a Les Échos francia lap.
Cserébe Párizs sem akar hálátlan lenni: két hete megérkezett Franciaországba az a 78 bevándorló, akik – több száz társukkal együtt – az Aquarius mentőhajó fedélzetén Valenciában kötöttek ki még júniusban, de a franciák felajánlották a befogadásukat. Ma már Gibraltár az első számú érkezési pont a földközi-tengeri migrációban; az első fél évben 18 ezer fő érkezett, míg Olaszországba már „csak” 17 ezer. Ráadásul egyre többen Nyugat-Afrika francia ajkú részéből jönnek.
A mind hangsúlyosabbá váló déli migrációs útvonalhoz legközelebb eső országokat érzékenyen érinti, hogy az idei olasz kormányváltással Róma migránsbarátból bevándorlásellenessé vált. Ez törést okozott a portugál–spanyol–francia–olasz–görög ötös közepén. Macront és a parlamenten belüli hatalomváltás révén kormányra kerülő Sánchezt az is összeköti: a nagy EU-országok vezetői közül – leszámítva a meggyengült, lassan a búcsúját előkészítő Angela Merkel német kancellárt – ők ketten képviselik már csak a korábban sokkal erősebb „liberális centrumot”.
De vannak különbségek is a két politikus között. A tavaly megválasztott Macron az EU-kérdésekben közel áll a spanyol szocialistákhoz, míg azonban utóbbi a klasszikus szociáldemokrata hagyomány köré épül, Macron olyan pártot hozott létre, amelynek kevéssé meghatározott ideológiája lehetővé tette, hogy nagyot taroljon – mondta a Szputnyik orosz rádió francia adásának Pere Joan Pons spanyol szocialista politikus.
Az pedig a két ország között nagy különbség, hogy míg a franciáknál meggyengültek a hagyományos jobb- és balközép pártok, a spanyoloknál erősek maradtak.