Afrika szarva mindenkinek fontos terület, így nemzetközi szereplők számos úton megpróbálják befolyásolni a térség politikai életét, ez azonban katasztrofális eredménnyel jár az ottani emberek életére nézve. A politikai szempontból elemeire szétesett Szomáliában a vezetőség hatalma szinte csak a fővárosra terjed ki, hiszen az említett szereplők mindent kivettek a helyi irányítók kezéből. A vallási irányultság Szaúd-Arábiából érkezik, jóval szigorúbb, mint a szomáliaiak által gyakorolt mérsékelt iszlám. Az al-Sabaab terrorszervezet saját mecseteket épített, a szúfi imahelyeket lerombolta. Irán szintén igyekszik növelni a befolyását a térségben, Eritreában látványos Teherán jelenléte, ahogy folyik a harc Szaúd-Arábia és Irán között a Szomáliához tartozó, de attól gyakorlatilag függetlenül működő Szomáliföldön és Puntföldön is.
A szaúdi nagykövet Eritreában panaszkodott az irániakra, ám valahogy sikerült meggyőzni az eritreai elnököt, így 2015 áprilisában Isaias Afwerki Rijádba látogatott. Ezt követően Eritrea harminc évre kiadta bérbe az asszabi kikötőt Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek. Abu-Dzabi harminc évre a szomáliföldi Berbera kikötőjét is kibérelte, és azt tervezi, hogy ott haditengerészeti bázist épít, ha a szomáliföldi kormány ebbe beleegyezik. Dzsibuti emellett mindig különleges ország marad, ahol eredetileg a franciák tartottak fenn nagy katonai bázist. Ma már az amerikaiak és a kínaiak is ott vannak, talán nem is véletlen az Addisz-Abebából Dzsibutiba épített – kínai – vasútvonal.
A helyzet eközben Etiópiának különösen aggasztó, hiszen eddig ő volt a térség első számú erőközpontja, ráadásul Eritrea halálos ellensége. Etiópia elemi érdeke, hogy Szomália a lehető leggyengébb és megosztottabb legyen. Addisz-Abeba keleti szomszédjának véget nem érő háborújába számtalanszor beleavatkozott, hogy megtartsa ezt a helyzetet, ezzel pedig másoknak is lehetőséget adott. Szomália déli tartománya, Dzsubaföld például Kenya befolyását nyögi, illetve élvezi.