A kínai polgárháború befejeződése óta de facto független államként működő Tajvan szövetségi rendszere hónapról hónapra gyengülőben van: év elején még húsz – a Vatikánt leszámítva diplomáciailag jelentéktelen – ország tartott fenn diplomáciai kapcsolatot a kelet-ázsiai „kistigrissel”, a szövetségesek száma azonban idő közben megfogyatkozott.
Először Burkina Faso, majd nem sokkal később a Dominikai Köztársaság is úgy döntött, nem éri meg a szigetország melletti politikai kiállás, hiszen a mérleg másik serpenyőjében ott a töretlenül fejlődő Kínai Népköztársaság, amely az elmúlt években mind politikailag, mind gazdaságilag is egyre fontosabb tényezővé vált a világban.
A minap pedig bejelentették, a szigetország a közép-amerikai El Salvadorral is megszakítja a hivatalos kapcsolatokat, Tajpej érvelése szerint azért, mert nem éri meg folytatni a pénzügyi versenyt a fejlődő országok nagy volumenű beruházásainak első számú támogatójaként jeleskedő szárazföldi Kínával szemben. El Salvador tehát Tajpej helyett mostantól Pekinget ismeri el Kína képviselőjének, nem így a Dél-afrikai Köztársaság és Mozambik közé ékelődő Szváziföld, amelynek külügyminisztere, Mgwagwa Gamedze a minap közölte, a kínai nyomásgyakorlás ellenére sincs napirenden egy esetleges szövetségesváltás.
A kínai kormány Tajvan elszigetelésére irányuló politikájának ugyanis az egyik legfontosabb sarokköve éppen az, nem teszi lehetővé egy adott ország számára, hogy mind a Kínai Népköztársasággal, mind a Kínai Köztársasággal kapcsolatokat tartson fenn. Szváziföld – illetve eSwatini, ahogy az abszolút monarchia függetlenségének ötvenedik évfordulója óta kell hívni az országot – szerint azonban nincs okuk hátat fordítani Tajvannak, hiszen a szigetország mindig is bőkezűen bánt velük.