Nem lesz köszönet a „negyedik ipari forradalomban”, amely máris többek között a robotika, a mesterséges intelligencia, a genetika, a bio- és nanotechnológia, valamint a 3D-s nyomtatás felemelkedését hozza. A globális munkaerőpiacot felbomlasztó folyamat annyira foglalkoztatja a világ vezetőit, hogy a héten a svájci Davosban megtartott Világgazdasági Fórumnak (WEF) is ez volt a központi témája. Aggodalomra azért van ok, mert a szervezet nemrégiben közzétett tanulmánya elég sötét képet fest már a következő öt évről is, nem kevesebbet állítva, mint hogy 2020-ig a világ tizenöt vezető országában összesen 5,1 millió munkahely szűnik meg a technológiai fejlődés miatt. Ez a tizenöt gazdaság a világ munkaerejének megközelítőleg a 65 százalékát foglalkoztatja. Az elemzés feltételezése szerint a teljes veszteség 7,1 millió lesz, amit sajnos nem tud kompenzálni a kétmillió újonnan létrejövő munkahely. Nem kis munkaerőpiaci kihívás elé állítja tehát az emberiséget az a tendencia, hogy a modern automatizálási technológiák kiküszöbölik a redundanciát az emberi munkafolyamatokból a feldolgozóipartól az egészségügyig. Tekintve, hogy az ENSZ nemzetközi munkaügyi szervezete, az ILO szerint 2020-ra 11 millióval növekszik a munkanélküliek száma világszerte, elég riasztó az addicionális állásvesztés nagysága.
A fehérgallérosok alkonya
Az előrevetített állásvesztések kétharmada várhatóan az alacsony szakképzettségű „fehérgalléros”, irodai és adminisztratív dolgozókat sújtja, mivel az intelligens gépek átveszik a rutinfeladatokat – legalábbis erről nyilatkoztak a globális felmérés válaszadói, akik között egyaránt megtalálhatók beosztottak és felső vezetők. A Future of Jobs (A munkahelyek jövője) című WEF-jelentés szerint a leépítések valamennyi ágazatot érintik majd, bár a hatás eltérő lesz. A legnagyobb negatív veszteség valószínűleg az egészségügyben következik be, ami híven tükrözi majd a telemedicina robbanásszerű terjedését. Nem kevésbé érzik majd meg a technológiai fejlődést az energetikai iparban és a pénzügyi szolgáltatások területén. Egyidejűleg azonban megnő a bizonyos szakképzettséget igénylő munkák iránti kereslet: keresik majd például az adatelemzőket és a speciális értékesítőket a kereskedelemben, s növekszik a kereslet az olyan képességek iránt, mint a kritikus gondolkodás, az érzelmi érvelés és az „aktív odafigyelés”. Ezek ma még többnyire kevéssé emlegetett fogalmak a munkahelyeken, ám a 157 oldalas WEF-tanulmány szerint a jelenleg általános iskolában tanuló gyerekek 70 százaléka felnőtt korában olyan munkakört fog betölteni, ami ma még nem is létezik.
A nemi egyenlőtlenség itt is érvényesül, ugyanis a változás legnagyobb vesztesei a nők lesznek, mivel ők többnyire alacsony növekedést produkáló, vagy visszaeső területeken dolgoznak – mint például a bolti eladók vagy az adminisztrátorok –, s kevéssé találhatók köztük a jövőben is keresett mérnökök, építészek, informatikusok, szoftverfejlesztők és adatelemzők. Miközben minden harmadik, tipikusan férfiak által betöltött munkakör megszűnését egy új állás keletkezése kíséri az elkövetkező öt esztendőben, a nőknek több mint öt munkahelyet kell elveszíteniük egy új pozícióért cserébe.
Robotcunami jön
A Bank of America tanulmánya is alátámasztja a WEF prognózisát. Eszerint 2025-re a feldolgozóipari feladatok 45 százalékát robotok fogják végezni, szemben a jelenlegi 10 százalékkal. A mesterséges intelligencia terjedése csak felgyorsítja ezt a folyamatot, különösen, hogy az internetre kapcsolt eszközök száma 2020-ra a kétszeresére, 50 milliárdra nő. A robotok és a számítógépek ára ráadásul csökkenőben van, így alkalmazásuk egyre vonzóbb lesz a munkaadóknak. Az automatizálással kapcsolatos költségek 27 százalékkal estek az elmúlt évtizedben, a következőben pedig várhatóan további 22 százalékkal csökkennek. S ahogy a robotokat egyre könnyebb használni a gépi tanulás, valamint a hang- és arcfelismerés finomodásának jóvoltából, úgy helyettesíthetik jobban és jobban az embert az ügyfélkapcsolat-kezelésben. Azok az országok pedig, amelyek idejekorán alkalmazzák az új technológiákat, hatalmasat profitálhatnak a munkaerő-költségek csökkenése és a termelékenység növekedése révén. Ebben Japán jár az élen: a szigetország autógyáraiban tízezer dolgozóra már 1520 robot jut, míg a globális arány csak 66. Kína is nagyon igyekszik, az elmúlt két évben a legnagyobb robotvásárló volt, a globális kereslet 25 százalékát generálva. Közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a közelgő forradalom drasztikusan átformálhatja a világgazdaságot, ezzel együtt pedig nő az egyenlőtlenség, mivel az eltűnő munkákat alacsonyan fizették, s csak középszintű szaktudás kellett hozzájuk.
Szellemi dolgozók előnyben
Természetesen nem ez lesz az első eset, hogy a technológia radikálisan átformálja a munkaerőt. A XIX. századi ipari forradalom miatt a fizikai munkások arra kényszerültek, hogy fejlesszék tudásukat, és kifinomultabb munkát vállaljanak. Ám a Bank of America tanulmánya szerint most kicsit más a helyzet. Ezúttal éppen a szakképzett pozíciókban lévő dolgozók kényszerülhetnek arra, hogy olyan, képzettségükhöz képest alacsonyabb szintű munkát végezzenek, ahol nehéz gépeket alkalmazni. A WEF tanulmányához hasonlóan a bank elemzésében is az áll, hogy a legkockázatosabbak az adminisztratív állások, a fizikai munka és az adatfeldolgozás. Az elemzők becslése szerint az idegenvezetőknek, a pékeknek, a mészárosoknak, a gyógyszerészeknek, a biztosítási ügynököknek, a bolti eladóknak, az adóhivatali alkalmazottaknak, a telemarketingeseknek, a könyvelőknek és az adminisztrátoroknak 90 százalék esélyük van arra, hogy gépekkel helyettesítik őket. A skála másik, azaz a technológia által legkevésbé fenyegetett szakmák oldalán állnak viszont az orvosok, a pszichológusok, a papok, a mentálhigiénés dolgozók, a szociális szolgálatot ellátók, a rendőrök, a nyomozók, a tanárok és a művészek – azaz mindazon munkakörök betöltői, amelyekhez empátiára, intuícióra és társadalmi interakcióra van szükség.