– Hogy érzik magukat a Sargentini-vita óta?
–Nem hiszem, hogy bárkinek is oka volna arra, hogy ne legyen csalódott és szomorú amiatt, amit Strasbourgban Magyarországgal műveltek. A jelentésben valótlanságok, régen lezárt ügyek, rosszindulatú inszinuációk vannak. Ha kivesszük belőle mindezt, nem marad más, csak olyasmi, amiben mindegyik ország joggal kritizálható. Ezen az alapon az összes tagországról lehetne készíteni egy Sargentini-jelentést. Szét is vernénk vele az Uniót. Kinek van kedve olyanokkal együttműködni, akik minden kanyarban, a legújabb divat szerint folyton kioktatják egymást. Egy ilyen uniós rangsorban, ha csak egy kicsivel objektívebb, elfogulatlanabb mércével mérnének, Magyarország a legrosszabb esetben is a középmezőnybe kerülne. Az a döbbenetes, hogy a szövegben szereplő ügyek jó része nem is uniós kompetencia, vagyis a magyar embereken kívül senkire sem tartozik! Egy felületes és rosszindulatú ideológiai röpiratról van szó. Ennek elfogadása kapcsán inkább az Európai Unió jelenlegi állására, állapotára vonatkozóan vonhatunk le tragikus következtetéseket, semmint arra, hogy mi a helyzet Magyarországon. A jelentés hű tükre a készítői kifacsart, életidegen, emberektől elszakadt gondolkodásának. Lehangoló a kontinens jelenére, jövőjére nézve is, hogy a mai Európában egy sikeres tagországgal, egy európai, szabadságszerető nemzettel, egy aktív, cselekvőképes kormánnyal szemben egy ilyen, hazug, pártos, nyomásgyakorló eszközt vessenek be. A Nyugatot ma uraló bizonyos erők azért teszik ezt, mert nem tetszik nekik, hogy a magyarok jobboldali kormányt választottak, mert a magyarok egyenesen kimondják, amit náluk sokan csak suttogni mernek, hogy az illegális bevándorlásból nem kérnek. Ez egy nagyon sokkoló helyzet. Lehangoló azért is, mert sikeres volt az az elképesztő nyomásgyakorlás, ami a barátaink egy részét is áthúzta a másik oldalra.
– Az, hogy az európai baloldal nekimegy a magyar kormánynak, nem meglepő, a Néppárt új megosztottsága viszont az.
– Ez így van. Személyesen számomra is ez a legnehezebb ebben a helyzetben. Már nem is tudom megszámolni, mennyi sok hasonló szavazás volt Magyarországról az elmúlt nyolc évben az Európai Parlamentben, ezeket rendre elveszítettük. Ebben az intézményben ilyen többség uralkodik, ezt rég tudjuk. Új az, hogy ugyan a külső nyomásgyakorlás egész Európára kiterjedt, de most különösen, célzottan, gyakran személyre szabottan – a hiányzó szavazatok megszerzése érdekében – a néppárti kollégáinkra irányult. Az egyik globális NGO külön költségvetéssel rendelkezett a néppárti képviselőket megcélzó hazug kampányára. Ez oda vezetett, hogy a barátaink nem mertek ellene szavazni, olyan mértékű nyomás alá voltak helyezve a hazai terepükön, pedig jól tudták, hogy az hazugságok tömkelege. Ezt meg is mondták nekünk. Ott van sajnos köztük a bajor Manfred Weber is, aki szintén megszavazta a jelentést, pedig velünk együtt politizálta végig az elmúlt másfél évtizedet, és az elmúlt nyolc évben végig velünk volt, jól látta, mit művel velünk a baloldal. Szerencse, hogy a többi bajor CSU-s képviselő kitartott mellettünk.
– Mi történt a Néppártban?
– A Néppártban nem történt olyan radikális változás, mint ahogy az külsőleg tűnik. A Magyarországgal kapcsolatos korábbi szavazásokon a Néppárt egyharmada szavazott ellenünk, a kétharmad kitartott mellettünk. Most annyit sikerült elérni az ellenfélnek, hogy majdnem kétharmad szavazott ellenünk a pártcsaládon belül, és kicsivel több, mint egyharmad állt ki mellettünk. Hetven képviselő váltott.
Óriási tisztelet azoknak, akik nemet mondtak a Sargentini-jelentésre, vagy akár csak tartózkodtak, vagy nem jöttek be szavazni. Olyan mértékű médianyomás volt rajtuk, hogy annak nagyon kevesen tudtak ellenállni. Nem örülök, hogy nem álltak ki mellettünk, a testvérpártjuk és az igazság mellett. Hasonló esetekben mi ezt mindig megtettük, például amikor Ausztriát vagy a jobboldali olasz kormányt támadták. Akik velünk szavaztak arra, a hazai sajtójuk rászállt: láttam, hogy akik a jelentés ellen szavaztak, utána, szerdán egész nap folyamatosan a telefonjukon lógtak, mert számon kérték őket, hogy merték Orbánt támogatni; míg a többieket – egy időre – békén hagyták, ez a nyomás ideiglenesen, a következő attakig lekerült róluk. Szerintem helytelen, amikor a Néppárt hagyja, hogy a sajtó, a liberálisok, a szocialisták vagy a zöldek – kiabáljanak bármennyire hangosan is – mondják meg neki, hogy mit kellene csinálnia, így elveszíti az identitását.
– Aki látta a Sargentini-vitát, sok érzelmet láthatott az arcokon, olyannak tűnt az egész, mint egy szomorú szakítás. Szakítás felé tart a Néppárt és a Fidesz viszonya?
– Nem. Beszélgetések vannak, érzelmek vannak, de mindez minket nem fog megingatni, és sok barátunk maradt a Néppártban: ahogy ők kitartottak mellettünk, mi is kitartunk mellettük. Láthattuk, hogy a CDU-s képviselők ugyan megszavazták a jelentést, Berlinből viszont beszólt nekik a Bundestag CDU-s frakcióvezető-helyettese: hiba volt így dönteni, ezen a módon szétverjük Európát. Tanulságos vita volt. Nehéz mostantól elvonatkoztatni attól, ki hogyan szavazott ebben a nekünk fontos kérdésben. Ezt az ember az agyából nem tudja már kitörölni, nem lehet nem megtörténtté tenni. De továbbra is minden racionális érv amellett szól, hogy a Fidesznek a Néppártban kell maradnia.
– Mik ezek az érvek?
– Ha azt szeretnénk, hogy Európa abba az irányba menjen, amit mi képviselünk, akkor a kontinens legnagyobb, bár az elmúlt évtizedekben folyamatosan gyengülő politikai erejét egyszerűen nem szabad figyelmen kívül hagyni. A Néppártban fog eldőlni az, hogy merre fog Európa haladni. Marad-e a jelenlegi, sehova nem vezető irány, amelyben tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy egy liberális, szocialista vagy néppárti vezeti-e az Uniót, úgysincs köztük különbség. Junckerben nem lehetett sok kereszténydemokráciát felfedezni, inkább szocialistának vagy liberálisnak tűnt. Az sem nagyon látszott, hogyan különbözne a szintén csak névleg szocialista, valójában liberális első helyettesétől, a holland Timmermanstól. Ebben az emberektől elszakadt, egyszínű elitben születtek meg például a kontinens jövőjét meghatározó, hibás bevándorláspolitikai döntések. Éveken keresztül erőltették mondjuk a kötelező elosztási kvótát, pedig elejétől fogva látni lehetett, hogy az egy halva született ötlet. Európa sorsa azon múlik, hogy lehet-e a jobboldalon az Európát szellemileg ma domináló liberális és baloldallal szemben világos alternatívát állítani. Ez a Néppárt nélkül nem lehetséges. A Néppárton belül ugyanakkor különböző erők vannak, például a bevándorlás kapcsán pártolók és ellenzők. Vannak, akik a kereszténydemokráciát már régen elfelejtették, netán még szégyellik is. Nem lehetséges erős jobbközép irányítást megvalósítani Európában a Néppárt nélkül. Éppen ezért az a feladatunk, hogy a Néppártot megtartsuk a helyes kereszténydemokrata alapokon, hogy húzzuk jobbra, közelebb az emberekhez.
– Mennyi esélyt lát erre?
– Nem politikai elemző vagyok, hanem politikus. Én csak azt tudom mondani, hogy minden erőnket ebbe kell most, 2019 előtt fektetni, és ezt is tesszük.
– Ugyanakkor minden oldalról elég sokféle erő húzza – avagy tolja – kifelé a Néppártból a Fideszt: sokan látnák szívesen a Néppárton kívül a magyar kormánypártot.
– Ez a baloldal forgatókönyve. Ők nem szeretik, hogy a Néppárt a legnagyobb erő; nem szeretik, hogy ott van egy dinamikus, innovatív párt, a Fidesz, ha mások is követik a példáját, a Néppárt is dinamikussá és erőssé válhat.
A Fidesz a Néppárt legsikeresebb pártja, a három eddigi európai parlamenti választáson 50 százalék körül végeztünk. Ilyet ebben az európai pártszövetségben eddig senki nem produkált. A minket bíráló svéd, luxemburgi és finn tagpártok együtt rendelkeznek annyi mandátummal, mint a Fidesz egymaga. A legutóbbi választáson pár tucat mandátumon múlott, hogy megelőztük a szocialistákat és nem Martin Schulz lett a Bizottság elnöke. Ez a mi szavazataink nélkül nem lett volna lehetséges. Nem véletlen, hogy a baloldalnak az a stratégiája, hogy ne a sikerekről beszéljünk, ne arról, hogy 2010 óta mi változott Magyarországon, hogy miként hoztunk ki egy göröghöz hasonló gazdasági helyzetből az országot, ahol most nem kell többé IMF, s az ifjúsági munkanélküliség felszámolásában és gazdasági növekedésben pedig az Unió legjobbjai között vagyunk. Ezt nyolc év alatt véghez vittük. Amit a Fidesz csinál, azt le lehet másolni máshol is. Azért kell a Fidesz körül ilyen füstfelhőt létrehozni, hogy ez ne történhessen meg, hogy ne lehessen azt mondani, hogy egy kereszténydemokrata alapokon politizáló erő sikeres jövőt, követendő példát kínál Európa országainak. A Néppárt akkor fog újra megerősödni, ha rájön, hogy nem jó, ha kívülről irányítják, lökdösik. A küzdelem erről szól. A Sargentini-jelentés erről szól. Marad-e minden a régiben Európában, haladunk a lassú szétbomlás és válság felé, vagy ki tudunk jönni és a Néppárt vállalja a vezetést, vállalja, hogy maga is megújuljon…
– Benne vagyunk már az európai parlamenti választási kampány sűrűjében: mit tart a választás tétjének?
– Az, hogy maradjon-e minden a régiben vagy újuljunk meg. Fordulatra van szükség Európában. Hallgatni kell arra, hogy mit akarnak az emberek. Előbbi esetben legfeljebb összeáll-e egy olyan koalíció, amelyben a szocialisták, a néppártiak esetleg beveszik még pluszban a liberálisokat is és akkor Verhofstadt vagy valamelyik hasonszőrű liberális lesz az Európai Parlament vagy a Bizottság elnöke. Vagy új irányt szabunk, változtatunk és létrehozunk egy jobbközép szövetséget az európai parlamenti frakciók között az európai határok megvédésére, a bevándorlás megállítására, Európa megújítására. A különbség a kettő között egyértelmű.
– Nagyon sokat beszélnek Emmanuel Macron európai politikai terveiről, amik a Néppárt, a szocialisták és a liberálisok jövő évi eredményeit is befolyásolhatják.
– Nem kell megijedni Macrontól. Macron nem túl népszerű Franciaországban. Az ő francia pártja a mostani állás szerint az európai választáson maximum a kétszeresét kapná annak, mint amit a Fidesz remélhet – ha nagyon jól szerepel. Ezt is csak ezért, mert Franciaország sokkal nagyobb, mint Magyarország. Ezzel nem lehet kiforgatni a sarkaiból Európát. Macronnak jelenleg nincs is európai pártja. Összeállhatnak persze európai szinten a liberálisokkal, ezzel a liberálisok kicsit erősödhetnek, de nem kell megijedni ettől sem. Ugyanakkor Macron megtestesítője mindannak, ami ellen mi Európában küzdünk.
A bevándorlás támogatása, Európa föderalizálása, a tagországok mondvacsinált okokból való megbélyegzése, az emberek elitista lenézése, Brüsszel hatásköreinek a megerősítése.
A teljes interjút IDE kattintva olvashatják.
