A britek okkal tettek ki magukért: 1986 óta nem volt példa rá, hogy a spanyol monarcha a szigetországba látogatott volna. A királyi vizit abból a szempontból is érdekes, hogy II. Erzsébet és VI. Fülöp személyében Európa legrégebben és legrövidebb ideje hivatalban lévő uralkodója találkozott. Talán csak a Westminster-palota előtt felhúzott gibraltári zászló rondít bele képbe, és utal rá, hogy Spanyolország és az Egyesült Királyság ezekben a percekben is a kontinens legkeményebb diplomáciai csatáját vívják – egy mindössze hat négyzetkilométeres terület miatt.
Gibraltár ügye a brexit után került az események középpontjába: hiába szavazott a brit tengerentúli terület lakosságának elsöprő többsége az EU-tagság fenntartása mellett, az anyaország döntése értelmében ők is búcsúzni kényszerülnek Brüsszeltől. Pedig a Szikla ezer szállal kapcsolódik a kontinenshez: a földrajzi kiszolgáltatottság mellett rengeteg spanyol munkavállalót foglalkoztatnak, az állampolgárok pedig ízig-vérig európainak – és britnek – vallják magukat. A brexit természetesen újjáélesztette a madridi területi követeléseket, az EU pedig számtalan alkalommal nyilvánvalóvá tette, hogy a tagállam Spanyolország mellett, és a hűtlen britekkel szemben foglal állást.
Nem csoda tehát, hogy a spanyol királyi pár háromnapos londoni látogatását hatalmas figyelem övezi. Emlékezetes, hogy VI. Fülöp tavaly szeptemberben az ENSZ közgyűlése előtt jelentette ki: ideje lenne véget vetni a brit felségterület gyarmati anakronizmusának. Az uralkodó a brit parlament előtti felszólalásában könyörületesebben fogalmazott, és a vitatott szuverenitású területtel kapcsolatban elmondta: biztos benne, hogy a londoni és madridi kormányok végül olyan megoldásra jutnak, amely az összes, Gibraltáron élő polgárnak elfogadható.
VI. Fülöp Gibraltár miatti kirohanása tehát teljes egészében elmaradt, a király monológja zárásaként leszögezte: az Egyesült Királyság és Spanyolország jelenleg is remek bilaterális kapcsolatokat ápol. Néhány konzervatív képviselő csalódottnak érezhette magát a parlamenti nyugalom fenntartása miatt, hiszen előzőleg jelezték: amennyiben a spanyol király megkérdőjelezi Gibraltár területi hovatartozását, a brit nemzeti érdekek védelmének jeléül kivonulnak a westminsteri ülésteremből.