A milliárdos tőzsdespekuláns a régió több országában is igyekszik befolyást szerezni a helyi politikában, céljai megvalósítása érdekében. Legutóbb az ukrajnai nyerészkedéséről írtunk tényfeltáró cikk-sorozatot. A Figyelő most a romániai beavatkozásáról írt.
A jótékony filantrópnak beállított Soros György, a volt szocialista országokban végzett tevékenységéhez hasonlóan, milliárdokat költött Romániában is az általa nyílt társadalomnak hívott politikai aktivizmusra azzal a céllal, hogy NGO-hálózata segítségével kiterjessze befolyását az állami szervezetekben.
A történet kulcsfigurája Monica Macovei, a Soros-egyetemen (CEU) diplomázó egykori NGO-aktivista, akit 2004-ben Traian Băsescu igazságügyi miniszterének tett meg. Nem mellesleg Băsescu ezzel párhuzamban alkotmányos és törvényhozási tanácsadójának választotta Renate Webert, a Soros Alapítvány romániai elnökét. Ez nyilvánvalóan nem véletlen egybeesés volt, Macovei és Weber ezer szálon kötődtek egymáshoz a Soros-hálózaton keresztül. (Macovei és Weber jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykednek, és szerepelnek azon a listán, amely Soros „megbízható szövetségeseit” sorolja fel az Európai Parlament tagjai közül.)
A kétezres évek elején Románia egyik legfontosabb témája az EU-csatlakozás volt. Soros Nyílt Társadalom Alapítványa természetesen ezen a területen is megkerülhetetlen szaktekintélynek nevezte ki magát. A csatlakozni kívánó tagállamokról olyan jelentéseket tett közé, amelyek azzal foglalkoztak, milyen problémákat kell kiküszöbölnie az adott országnak, hogy az unió tagjává válhasson.
2002 júliusában a Nyílt Társadalom Alapítvány olyan kutatást publikált Románia esetében, amely nagyfokú elégedetlenségét mutatott ki a korrupció témájában. Ennek köszönhetően a kormány létrehozta a Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészségi Irodát (PNA). Csakhogy az Európai Bizottság nem volt elégedett a PNA tevékenységével, egy 2004-es jelentésükben azt kifogásolták, miért nem képes a hivatal nagyobb halakat is a hálójába keríteni.
Jó okunk van feltételezni, hogy az Európai Bizottság és a Nyílt Társadalom Alapítvány korábban összejátszott azért, hogy a PNA felállításra kerüljön – írja a Figyelő. Az uniós intézmény ugyanis 2002-ben, pár hónappal azután, hogy Soros alapítványa közzétette a fentebb említett kutatásának eredményeit, szintén előállt egy jelentéssel, amelyben a román korrupciós helyzet romlásáról beszéltek, „független megfigyelőkre” hivatkozva. Mindezt azzal támasztották alá, hogy 2001-ben kevesebb korrupciós ügyet göngyölítettek fel, mint 1999-ben. A CRC fel is hívja arra figyelmet, hogy a “független szakértők” ezt véletlenül sem azzal magyarázták, hogy csökkent a korrupciós ügyek száma.
Létrejön a szuperszervezet
2004-ben tehát Macovei készen állt, hogy igazságügyi miniszterként nagyobb halakat is a hálójába kerítsen, csakhogy alkotmányos akadályokba ütközött. Mivel a PNA az igazságyügyi minisztérium alá tartozott, nem nyomozhatott a román parlament tagjai után azok mentelmi joga miatt.
A parlament tagjainak ügyeit ugyanis csak a Legfőbb Ügyészségen keresztül lehetett kivizsgálni. Hogy ezt a problémát kiküszöböljék, Băsescu a Legfőbb Ügyészség alá rendelte a PNA-t, anélkül, hogy annak teljes irányítását a legfőbb ügyész kezébe adta volna. Eközben Macovei, aki addigra már folyamatosan kritizálta a PNA tevékenységét, 40 000 eurós támogatásban részesített egy másik Soros-szervezetet, a Freedom House-t, hogy az vizsgálja meg az ügyészség tevékenységét.
Természetesen a Freedom Housnál arra jutottak, hogy a PNA gyengén muzsikál. Ezek után a kormány átalakította a PNA-t, így jött létre mai formájában a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) névre átkeresztelt korrupcióellenes ügyészség.
A legfőbb ügyészt és a DNA főügyészét Macovei minisztériuma jelölhette ki. Így volt képes végül Macovei a média és a Soros-féle NGO-k hathatós segítségével eltakarítani a neki nem tetsző PNA-igazgatót és ügyészeket, hogy aztán a hozzá hűséges embereket ültesse a helyükre.
A titkosszolgálat is eszközként használja a DNA-t
Létrejött tehát a DNA, amelynek elvileg a korrupció eltüntetése lenne a legfontosabb feladata, mégis egyre többször vetül rá az a gyanú, hogy idegen érdekeket szolgál ki. A legutóbbi hírek sem vetnek túl jó fényt a DNA-ra, nemrég kiderült, hogy a korrupcióellenes ügyészség többször együttműködött a “méltán jó hírű” román titkosszolgálattal, hogy a nekik nem tetsző politikusokat buktassa meg. A román alkotmánybíróság 2016 februárjában alaptörvénybe ütközőnek minősítette, hogy a bűnüldöző szerveken és a rendőrségén kívül „más, erre szakosodott állami szervek” is végezhetnek lehallgatásokat.
Az sem meglepő, hogy a DNA magyar politikusokra is előszeretettel rászáll. Utoljára Horváth Anna kolozsvári alpolgármestert ítélték el, mégpedig két év nyolc hónapos letöltendő szabadságvesztésre.
A titkosszolgálat ebben is benne volt, a DNA a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által lehallgatott telefonbeszélgetés alapján kezdeményezte a bűnvádi eljárást. A magyar politikust egyébként egy olyan párttámogatási ügy miatt ítélték el, amivel vélhetően nem szegett meg semmilyen szabályt.
De a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyében is meglehetősen aggályos intézkedéseket hozott korábban a DNA.
A korrupcióellenes ügyészség azért indított eljárást Stefan Somesan főtanfelügyelő és Tamási Zsolt iskolaigazgató ellen, mert a szervezet szerint azok törvénytelenül járultak hozzá az iskola működéséhez. Jogerős ítélet nélkül a DNA felfüggesztette Tamási Zsoltot, emiatt ellehetetlenült az iskola működése, ugyanis aláírási joggal rendelkező vezető híján az iskola nem adhatta ki a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számláit.
Románia példája után érdemes azon is elgondolkodni, miért éppen a Jobbik kardoskodik a magyar ügyészség olyan átalakítása mellett, amely a román példát tekinti követendőnek.
A teljes cikket ITT tudják elolvasni!