Február 16-án egy pillanatra erősen megremegett a DC politikai levegője az Észak-Atlanti-óceán túlpartján: Rod Rosenstein helyettes főügyész ugyanis bejelentette, hogy Robert Mueller különleges vizsgálóbíró (és korábbi FBI-igazgató) előterjesztése nyomán
az amerikai igazságügyi minisztérium vádat emel tizenhárom orosz állampolgár és három orosz szervezet ellen, miután a korábban lefolytatott vizsgálat során tudomásukra jutott bizonyítékok szerint az érintettek beavatkoztak a 2016-os amerikai elnökválasztás folyamatába.
Ha viszont tényleg a Mueller-vizsgálatban megállapított sztenderdek alapján ítélnék meg az egész ügyet, akkor egyes vélemények szerint valójában az amerikai deep state (állam az államban) tisztségviselőit kellene politikailag felelősségre vonni a külföldi hatalmakkal való összejátszásért, sőt adott esetben a más országok választásaiba való – világszerte az amerikai érdekeknek megfelelően történő – beavatkozásért.
A külföldi szereplők amerikai választási beavatkozására vonatkozó vizsgálat annak fényében is érdekesnek mondható, hogy – amiként arra már többen is felhívták a figyelmet – a választópolgári azonosításra (voter ID) vonatkozó jogi szabályozás mindmáig hiányosságot szenved az Államokban. Az amerikai sajtó eddig 13 „orosz trollt” emlegetett, akik a gyanú szerint facebook-os mémjeik segítségével szándékosan megzavarhatták az elnökválasztás folyamatát.
A megkreált ideológia egyik legsajátosabb példáját az a Washington Post szolgáltatta, amely korábban szerkesztőségi véleménycikkekben vette védelmébe például a Russiagate kapcsán is kulcsszereplőnek számító Soros Györgyöt – akár a magyar kormányzattal, akár másokkal szemben is. Karen Tumulty, a lap politikai újságírója egyenesen azt állította, hogy a sajtóban emlegetett Facebook-mémek egyenértékűnek számítanak az Egyesült Államok ellen intézett katonai támadásokkal.
Azért itt érdemes közbeszúrni, a CIA által sok esetben használt eszközök – a Soros György vagy a még mindig a balliberális apparátus befolyása alatt álló amerikai külügyminisztérium által pénzelt különböző szervezetek mellett – már nem puszta Facebook-mémek, mivel ők
a legdurvább választásbefolyásolási eszközöktől sem riadnak vissza harcukban: az egyes baloldali pártok titkos finanszírozásától kezdve a gyűlöletkampányok spin-doktorain át a washingtoni deep state politikai irányelveihez leginkább hű, és azoknak maradéktalanul megfelelni kívánó zsoldosokig.
A közbeszédben és a sajtóban már elkezdték keresni az ésszerű módokat arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek később hogyan lehetne elejét venni. Felmerült például, hogy születhetne egy különleges ENSZ-egyezmény, amely olyan egyértelmű vörös vonalakat húzna meg, amelyeket nem lenne szabad átlépni a politikai kampányok finanszírozásánál vagy a közösségi háló használatában.
Azonban egy ilyen egyezményt vagy szerződést hiába írna alá Donald Trump – érvel az egyik cikk –, attól még senki nem garantálhatja, hogy (a határok átlépésére minden tekintetben hajlamos, sőt arra biztató) Soros György és hálózata, akár a CIA is tiszteletben tartana egy ilyen szerződést.
De ez nem csak Amerika, hanem mások részéről, sőt együttműködésével is megeshet, mint azt például Soros György orosz kapcsolatai is sejtetik. Korábbi hírek szerint ugyanis az orosz kormány Bermudán olyan fedőcéget hozott létre, amelyen keresztül Soros György a 2010-es évek elején mintegy 27 millió dollárt (7 milliárd forintot) pumpált át saját amerikai NGO-inak. (A Klein Ltd. ehhez egy amerikai alapba, a Sea Change Foundation-be folyatta át a Soros-pénzeket.)
Olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy az ilyen esetek csupán a „jéghegy csúcsa”, és hogy Soros masszívan politikai tevékenységet végző, és egyre kevésbé civilnek látszó szervezetei akár az orosz földgáz- és kőolaj-lobbi politikai érdekeit is szolgálhatják. Ennek fényében viszont az amerikai konzervatív jobboldallal szembeni különböző támadások hitelessége is erősen kétségbe vonható, és felmerül, hogy kinek (kiknek) a kampányérdekeit is szolgálta valójában a 2016-os amerikai elnökválasztás „széttrollkodása”…
A Hillary Clinton kampányába jelentős összegekkel beszálló – és az elveszített választáson egymilliárd dollárt bukó – Soros György orosz kötődései kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy a Russiagate-ben az egész korábbi balliberális kormányzat, az Obama-adminisztráció is érintett lehet.
Például az Oroszország állítólagos 2016. évi elnökválasztási szerepével kapcsolatos vizsgálatok nyomán az is kiderült, hogy a Szenátus igazságügyi bizottsága előtt nem pontosan számoltak be akkori tisztségviselők az amerikai igazságügyi tárcának az Amerikában akkreditált orosz nagykövettel az elnökválasztási kampány idején – összesen két alkalommal – folytatott beszélgetéseiről.
A Russiagate-ben így az amerikai baloldal jelentős része és a mögötte álló pénzbirodalom kulcsszereplői is nyakig benne lehetnek, ám hogy ebben az ügyben mikor fogunk a mainál sokkal pontosabb képpel rendelkezni – ez még bizony a jövő zenéje.
