A keleti parti idő szerint szerdán, néhány perccel éjfél előtt végre valahára a fősodratú sajtó is megjelentette azt a tényt, amit eddig Jared Kushner, Donald Trump amerikai elnök veje és főtanácsadója eddig rejtegetett. Nevezetesen azt, hogy partnerei, mint erről a Wall Street Journal cikke címében is kiemeli, George Sorost és a Goldman Sachs bankházat is magukba foglalják.
Kapcsolatuk egy Cadre névre hallgató vállalkozás, amelynek Kushner volt az egyik alapítója és ma is részben tulajdona. A cég az ingatlan-befektetőket és –működtetőket köti össze. Soros 250 millió dolláros hitelkeretet volt szíves a Cadre rendelkezésére bocsájtani. „Így kapcsolódik Kushner a pénzügyi és technológiai világának titánjaihoz”, írja a globális amerikai lap.
Az év elején beadott bevallási nyilatkozatában Kushner elfelejtette azonosítani a Cadre-t több száz vagyontárgya között. Miután az amerikai sajtó és nyomában a hazai rendszeresen spekulál a káros orosz beavatkozásról világszerte, és a arról, mennyire van Putyin zsebében a magyar miniszterelnök, mi is futhatunk egy kört a spekulációval, némileg erősebb talajra építve, mint a bizonyíték nélküli Putyin-Orbán összeesküvést neokon parancsra szaglálók.
A rejtély eddig az volt, vajon mi állíthatta a Trump-kormányt, így külügyminisztériumát és ezért a budapesti amerikai nagykövetséget halálos ellensége, Soros budapesti, CEU-nak becézett egyeteme mögé a felsőoktatási törvénymódosítás hatására mesterséges kirobbantott óbégatási versenyben. E rejtélyt fedő homály most átláthatóbbá vált. Azaz a kérdés feltehető, vajon nem befolyásolhatta-e Jared Kushner apósát Soros egyeteme javára?
De a Wall Street Journal szolgál egy másik érdekességgel is. Cikkének ezt a címet adta: „Macron győzelme nem lesz a liberalizmus nyeresége”. Az írás azzal indul, hogy Emmanuel Macronnak a francia elnökválasztások első fordulója alkalmával learatott sikere és az, hogy sima nyerésre áll a vasárnapi második és döntő fordulóban, sokakat arra a gondolatra sarkal, miszerint a franciák még mindig támogatják az emberek és áruk szabad áramlását a határokon át. „Au contraire”, „épp a fordítottja”, használja a francia kifejezést a cikk. „Az idei francia elnökválasztásra sokkal inkább lehet majd úgy gondolni, mint az a pillanat, amikor az ország hagyományos bal-jobboldali politikai megosztottsága haláltusájába lépett”.
Az elemzés emlékeztet arra, hogy öt héttel ezelőtt kijött felmérés szerint a franciák óriási többsége a globalizációt fenyegetésnek érzi Franciaországra nézve. Az EU támogatása az elmúlt években rohamosan csökkent. A szélsőjobboldali, szélsőbaloldali és egyéb nacionalista, antikapitalista jelöltek az első fordulóban összesen ötven százalék körüli arányt értek el, ami páratlan az ötödik köztársaság történetében.
A lap a jelenségről egy politológust idéz, aki szerint „ellenforradalmi felkelésről”, azaz a hidegháború utáni liberális forradalom elvetéséről van szó. Vagyis a franciák ellentmondásos választás elé néznek: egy liberális, Európa- és globalizáció barát elnököt választhatnak, aki azután egy olyan országot kormány, amely a globalizációellenesség, Európa-ellenesség és még több protekcionista preferencia felé halad.
Nem rossz, mondhatnánk.
