Már bánja, és csak vitaindításnak szánta a multikulturális társadalmakat kritizáló kijelentéseit Stef Blok. A holland külügyminiszter egy júliusi privát találkozón botránkoztatta meg a közönségét, amikor kijelentette: nem tudnak olyan többetnikumú országot említeni, ahol a lakosság békében élne.
– Nagyon hamar eléred egy társadalom tűrőképességét. Ilyen szempontból teljesen értem West-Amsterdam vagy a hágai Schilderswijk kerületek lakosságát. Ha Benoordenhouban (Hága egyik gazdag városrésze – a szerk.) élsz, kellemes program vasárnaponként beugrani a török pékhez. Nem kell foglalkozni a mellékhatásokkal. De amint a közepében találod magad, rengeteg a baj – idézte a liberális tárcavezetőt a holland sajtó.
Nem véletlen az amszterdami West-Amsterdam és a hágai Schilderswijk negyed felemlegetése, ugyanis Hollandia talán leginkább multikulturális városrészeiről van szó. Schilderswijkben a lakosság közel kilencven százaléka bevándorló-hátterű. A hágai negyedben tapasztalható integrációs problémák legutóbb idén márciusban kerültek reflektorfénybe, amikor itt rabolták ki Hága polgármesterét, aki egy ideig titkolni próbálta az esetet.
A külügyminiszter a sajtóban megszellőztetett felvételen egyébként nemcsak a multikulturalizmust mint modellt kritizálta, hanem az egykori holland gyarmatnak, Suriname-nak is keményen odaszólt.
A közönség egyik tagjának felvetésére, miszerint Suriname márpedig békés nép, Blok azt felelte: a dél-amerikai ország egy bukott állam, ez pedig részben az etnikai törésvonalaknak tudható be. Hollandiában már csak azért is fájdalmas Suriname kritikája, mert a Benelux államban jelenleg több mint 350 ezer, az egykori gyarmatról bevándorolt vagy suriname-i felmenőkkel rendelkező ember él.
A külügyminiszter kijelentései felkorbácsolták a kedélyeket Hollandiában. A lakosság részéről érkező bírálatok mellett a kormány és az ellenzék is elítélte Blok szavait. Mark Rutte miniszterelnök eddig hivatalosan nem reagált a tárcavezető kijelentéseire, aki tegnap elnézést kért az okozott kellemetlenségekért.
Muszlim divatkiállítás Rotterdamban. Mégis döcög a multikulturalizmus
Fotó: REUTERS/Jerry Lampen
Mint mondta, szerencsétlen módon válogatta meg a szavait, és az általa megbántott országok bármelyikének magyarázattal tud szolgálni. Akár a kelet-európai államok is kopogtathatnának Blok ajtaján, ugyanis – bár röviden, de – a térségre is kitért a vitatott felvételen.
– Sétáljanak egyet Varsóban vagy Prágában. Egyszerűen nincsenek színes bőrűek az utcán – hangoztatta, úgy magyarázva a jelenséget: a térségben az idegeneknek rossz soruk van vagy bántalmazzák őket, így rövid időn belül távozásra kényszerülnek. A külügyminiszter egyébként az utóbbi jelenséggel magyarázta azt is, hogy a kelet-európai államokat valószínűleg soha nem fogják rábírni a bevándorlók befogadására.
A tizenhétmilliós országban közel hárommilliót tesz ki a bevándorló hátterű lakosok száma, és több mint a felük nem Nyugat-Európából származik. A körülbelül 1,7 millió, kontinensen kívülről érkező ember zöme Törökországból, Marokkóból és Suriname-ból jött a gazdag nyugati országba.
Demokráciaalakítás
A legnagyobb Benelux államban a hónap elején döntöttek a véleménynyilvánító népszavazások eltörléséről. A parlament alsóháza után a szenátorok kis többséggel, negyven szavazat mellett és 35 ellenében buktatták meg a közvetlen demokrácia ezen eszközét. A 2015-ös népszavazási törvény értelmében amennyiben 300 ezren kezdeményezték, véleménynyilvánító népszavazást lehetett kiírni egyes kérdésekben. Ha a választási részvétel meghaladta a harminc százalékot, a holland döntéshozóknak elméletileg figyelembe kellett venniük a lakosság akaratát. Mindössze két alkalommal volt példa ilyen szavazásra. Az EU és Ukrajna társulási szerződésének ratifikációjáról szóló nagy visszhangot kapott: a szavazók többsége a szerződés ellen voksolt, de a kormány az alacsony részvételre hivatkozva végül elfogadta azt. A kritikusok szerint a kormány épp a kényes kérdések elkerülése végett döntött a demokrácia megcsonkításáról. Közben a The Financial Times londoni lap arról írt: a hollandok is tartanak az egyre erősödő euroszkeptikusoktól, továbbá attól, hogy egy óvatlan pillanatban – London példájára – kint találják magukat az unióból. A liberális Mark Rutte vezette kormány az ügydöntő népszavazások intézményének megerősítésével magyarázta a lépést.
