„Bár minden hét ilyen jól kezdődne!” – állt itt tegnap bevezető mondatként annak a sajtóhírnek az összefoglalója, amely szerint Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter attól tart, az EU menekültpolitikája totális kudarcot fog vallani.
De hogy mi történik ma, az pozitív mivoltában és fontosságában fényévekkel előzi meg a tegnapi jó hírt, ami mégiscsak egy jóslat.
Egyszerűen olyan geopolitikai változásnak nézünk elébe, ami eddig elképzelhetetlennek tűnt.
A német Süddeutsche Zeitung napilap megszerezte annak a beszédnek a kéziratát, illetve vázlatát, amelyet kedden Sigmar Gabriel német ügyvezető külügyminiszter mond el Berlinben, a Körber Alapítvány külpolitikai fórumán.
És abban nem kevesebbet, mint új Amerikai-politikát javasol, mélyreható változásokat követelve Németország és Európa transzatlanti viszonyában, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok Donald Trump elnök alatt világpolitikát alakító szerepe meggyengült.
Hacsak romagyerekek és az egymással való házasság jogát egész Afrikára kiterjedően követelő LMBT-k nem fognak potyogni az égből, a világot folyamatosan a háború felé lökő amerikai neokon héják ellen, és így a német-orosz viszony megjavításáért már korábban is „gyanúsan” bátran kiálló Sigmar Gabriel szociáldemokrata (!) külügyminiszter elmondandó beszédében olyan módon akarja befolyásolni a német-amerikai és így az Európa-Amerika viszonyt, amelynek geostratégiai hatása felmérhetetlen, mégpedig pozitív értelemben.
Azaz szakítást jelent azzal a vak buzgalommal, amivel eddig Európa elsősorban német parancsra volt elkötelezve.
Hogy tapsoljon minden oroszellenesség szításának és általában mindannak, ami országok szétrombolásához és menekültáramlatok Európára zúdításához vezetett.
Ebből elég volt, fogja mondani ma Sigmar Gabriel.
A beszéd vázlata szerint a külügyminiszter nyomatékosítani fogja, hogy a jövőben Németországnak tudatosabban kell érdekeit képviselni, sőt át nem léphető vörös vonalakat is meg kell húznia, mégpedig német érdekből.
Beszédében kiemelten szerepelnek egyrészt az amerikai kongresszus által nyáron Oroszország ellen hozott szankciók, amelyeknek hatása lehet a német energiaellátásra, mivel azok az orosz-német tervezett csővezetéket érintik, másrészt az Iránnal kötött nemzetközi atommegállapodás amerikai felmondása, ami növelné a háborús veszélyt és érintené a német nemzetbiztonságot.
Hozzá fogja tenni, Berlinnek a jövőben „hűvösebben” kell elemeznie, hogy Németország és az USA álláspontjai hol keresztezik egymást, valamint azt, hogy „önállóbb USA-politikát kell kifejleszteni”. Azt is el fogja mondani, hogy mindezekben, akárcsak a pénzügypolitika kérdésében, Berlin és Párizs álláspontját közelebb kell hozni. Biztonságpolitikában így Berlin Párizs felé, pénzügypolitikában pedig Párizsnak Berlin felé történő elmozdulását követelve.
Kedves olvasóinknak ajánljuk azt a kéjérzetet, hogy képzeljék el, miként hallgatják vagy olvassák majd Gabriel szavait mindazon hazai transzatlantisták – Jeszenszky Gézától Gyarmati Istvánon át Balázs Péterig -, akik szemében imádnivaló volt, hogy Európa mindezidáig vakon követte az amerikai hadiipari komplexum minden vágyát háborúkra, a „demokráciaexportra” (Szaúd-Arábia és hasonszőrű társai állandó kivételével) és egyéb népirtó gazemberségekre, beleértve és elsősorban az Oroszország és Irán állítólagos agresszív szándékairól való folyamatos hazudozást, hatalmas hadikiadásoknak ürügyet faragva ezáltal.
De hogy a mai örömre még rátegyünk egy lapáttal: Törökország már nem tartja szükségesnek amerikai atomfegyverek tárolását az incirliki amerikai-török katonai légi támaszponton, írja az angol nyelvű török The Daily Sabah nevű lap, amely ismerteti egy török parlamenti bizottságnak vizsgálatát a külföldön tárolt amerikai nukleáris fegyverekről, köztük az ötven Törökországban tárolt nukleáris fegyvert, amelyből egyetlen tizenkétszer erősebb, mint az 1945-ben Hirosímát elpusztító amerikai atombomba.
Nos, Sieg mal Gabriel! Azaz győzz má’ Gabriel, kívánhatjuk berlini elvtársunknak.