- A szavazóknak egyetlen kérdésre kell igennel vagy nemmel válaszolniuk
- Ha a referendumon az igen győz, az olasz parlament egykamarássá változik
- A referendum ellenzői arra hivatkoznak, hogy éppen a kétkamarás parlamenti rendszer biztosítja a hatalmi egyensúlyt
- Matteo Renzi miniszterelnök bejelentette, hogy a referendum bukása esetén benyújtja lemondását
A szavazásra jogosult több mint negyvenhat millió olasz reggel hét órától este tizenegy óráig adhatja le voksát. A népszavazás érvényessége nem függ a részvételi aránytól: ha az igenek győznek, az alkotmányos reformok életbe lépnek, ha a nem szavazatok lesznek többségben, az olaszok elutasítják a Renzi-kormány szorgalmazta reformokat.
A szavazóknak egyetlen kérdésre kell igennel vagy nemmel válaszolniuk. A hosszú és összetett kérdés lényegében a második világháború óta kétkamarás parlamenti rendszer átalakítását tartalmazza.
Silvio Berlusconi: a népszavazás sikerével veszélybe kerül a demokrácia
A Hajrá Olaszország (FI) ellenzéki párt vezetője saját televíziójában úgy nyilatkozott, hogy a népszavazás sikerével veszélybe kerül a demokrácia, és „a legjobb lesz elhagyni Itáliát”.
A népszavazás az utolsó lépést képviseli a Renzi-kormány által 2014-ben elindított alkotmányos reform bevezetésében, amelyet végső olvasásban a parlament felsőháza tavaly, alsóháza pedig idén április 12-én már megszavazott.
Nem kétharmados többséggel, ezért az alkotmány módosításához a referendumra is szükség van.
A parlamenti rendszer átalakítása a felsőházként működő szenátus törvényhozási hatásköreinek majdnem teljes beszüntetéséhez vezet.
Ha a referendumon az igen győz, a parlament (a 2018-ban esedékes következő parlamenti választástól) egykamarássá változik,
vagyis közvetlenül csak a képviselőház 630 tagját választják meg. A jelenlegi 315 tagú szenátus létszáma 100-ra csökken, és feladata nagyrészt az állam és a tartományok közötti kapcsolattartás lesz.
A népszavazás ezen kívül el kívánja törölni az 1957 óta működő nemzeti gazdasági és munkaügyi tanácsot (CNEL), valamint az állam kezébe helyezi vissza a korábban a tartományokhoz utalt hatásköröket, közöttük a közbiztonságot, a migrációt, az energiapolitikát és a közlekedést.
Matteo Renzi és a reform támogatói szerint a parlament létszámának és költségeinek csökkentése egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a törvényhozást és az állam működését.
Másrészt az alkotmányos reformokat követően életbe léphet az új választási rendszer is, amely a parlamenti választásokon győztes pártot biztos parlamenti többséghez juttatja, stabil kormányzást biztosítva a több mint hatvan év alatt ugyanennyi kormányt váltó Olaszországnak.
Mindegy, ki hogyan voksol, a kormányfő a helyén marad
Teljesen megosztja az utca emberét Olaszországban a vasárnapi alkotmányos népszavazás, amelyről mindenkinek véleménye van, sokan azonban Olaszországban sem kívánják elárulni, kire szavaznak.
A referendum ellenzői viszont arra hivatkoznak, hogy éppen a kétkamarás parlamenti rendszer biztosítja a mindenkori miniszterelnök hatalmának egyensúlyozását. Máskülönben a választások győztese könnyűszerrel egyeduralomra jut parlamenti ellenőrzés nélkül.
A kezdetben igazán csak a jogtudósok által értett, és sokak számára érdektelennek tűnő népszavazás a 2014-ben választások nélkül kormányra került Matteo Renzi politikai diadalmenete csúcspontjának ígérkezett.
A népszavazást az év elején még többségben támogatók tábora azonban őszre megcsappant, és a november 17-én utolsóként közölt közvélemény-kutatások már a nemek előnyét mutatták, miközben a megkérdezettek egynegyede bizonytalannak vallotta magát.
Matteo Renzi ezért hangsúlyozta folyamatosan, hogy a referendum nem róla és a kormány értékeléséről szól, hanem az ország működőképességét kívánja növelni.
Bejelentette viszont, hogy a nemek győzelme esetén nem kíván a helyén maradni.
A népszavazásra az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom (M5S), a Silvio Berlusconi vezette Hajrá Olaszország (FI) és a Matteo Renzi vezette balközép kormányerő, a Demokrata Párt (PD) baloldali szárnya is nemmel készül szavazni.
A referendum kudarca és Matteo Renzi lemondása esetén az államfő, Sergio Mattarella akár előre hozott választásokat is kiírhat, valószínűbb azonban, hogy a parlamentben meglevő kormánytöbbséget új (talán szakértői) miniszterelnökre bízza a 2018-as választásokig. Az sem kizárt, hogy ismét Matteo Renzit kéri fel kormányalakításra.