A megszokotthoz képest feltűnően hosszan vár ki az olasz államfő azt követően, hogy a sajtó már napokkal ezelőtt megszellőztette a miniszterelnök-jelölt nevét, hétfő este pedig a kormányzásra esélyes pártok maguk is közölték Sergio Mattarella köztársasági elnökkel: Giuseppe Conte, eddig ismeretlen jogászra esett a választásuk. Hírek szerint az államfő ma mondhat véleményt az 53 éves, technokratának tartott jelöltről, miután tegnap a képviselőház és a szenátus elnökét fogadta.
Az olasz sajtó egy része tudni véli, hogy más szempontok – így egy euróellenes pénzügyminiszter jelölése – mellett Conte életrajza is elbizonytalanítja Mattarellát. A komoly nemzetközi tapasztalattal büszkélkedő jogász önéletrajzából ugyanis tegnapra már botrány lett.
A The New York Times utánanézett annak az állításának, hogy Conte a New York-i Egyetemen (NYU) is pallérozódott volna, ám kiderült, ott nem tudnak ilyen nevű emberről. A szintén általa hivatkozott bécsi nemzetközi kulturális intézet nem is létezik; egy hasonló nevű ugyan igen, de az nyelviskola. Cambridge-ben azt mondták a Reuters megkeresésére, hogy nem találják Conte nyomát az angol egyetemen, de elképzelhető, hogy egy külsős szervezésű kurzust végzett el. A párizsi Sorbonne időt kért annak kiderítésére, járt-e náluk.
Mindenesetre az életrajzügy Rómában már politikai hullámokat is keltett, különösen, hogy hétfőn egy egész ország – és fél Európa – kutatta lázasan, ki is az a Giuseppe Conte, akinek viszont egy szintén jogász végzettségű brüsszeli névrokona az egész napját annak bizonygatásával tölthette: nem ő az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Liga kiszemeltje a miniszterelnöki posztra.
– Ha nem tanult az NYU-n, mi a biztosíték arra, hogy önéletrajzának többi része megállja a helyét? Ha valaki hazugsággal indít, az bizonyosan nem a legjobb ajánlólevél az államfő előtt – mondta Michele Anzaldi, a várhatóan ellenzékbe szoruló, balközép Demokrata Párt politikusa.
Nem példátlan az olasz politikában a technokrata miniszterelnök, legutóbb Enrico Letta (2013–14) neve adta fel a leckét a legtöbb olasznak, bár Conténél azért ismertebb volt. A mostani jelöltről hétfőn napközben még olasz nyelvű Wikipedia-szócikk sem készült, csak estére állították össze azt.
De Conte életrajzügyétől függetlenül azzal kapcsolatban is kétségek merültek fel, milyen szerepet tölthet be kormányfőként egy, a politikához nem értő jogász, akinek – a sajtóban megszellőztetett tárcafelosztás szerint – Luigi di Maio, az M5S elnöke és Matteo Salvini, a Liga vezetője is a beosztottjai lennének miniszterként. Legalábbis névleg. – Az M5S és a Liga bábjának tűnik, aki keresztülviheti az akaratukat – mondta a Reutersnek Christoph Rieger, a Commerzbank elemzője.
A Silvio Berlusconi jobbközép pártvezető, többszörös exminiszterelnök családjának érdekeltségébe tartozó IlGiornale című lap szerint Conte az M5S-Liga érdekházasságának hatalom nélküli gyermeke, aki ideális annak, mivel sem di Maiót, sem pedig Salvinit nem árnyékolja be. Di Maio azzal védte a jelöltet, hogy „szelídnek tűnik, de belevaló, és Brüsszelben az olasz érdekeket fogja érvényesíteni”.
Mindamellett Contéról olyan információk is napvilágra kerültek, amelyek népszerűvé tehetik számos olasz szemében. Így a déli országrészből, vagy ahogy Itáliában tartják, a „perifériáról” való, ellentétben a legtöbb olasz vezetővel. Az AS Roma híveként lelkes futballszurkoló, és szeret elegánsan öltözködni. Továbbá az olasz nagyvállalatok mellett, amelyeknél válságkezelőként működött közre, jó kapcsolatokat ápol a Vatikánnal, és Piusz misztikus atya (Padre Pio) követőjeként is számon tartják.