Mintegy húsz százalékkal esett Oroszország katonai költségvetése egy év alatt, miközben a világ nagyhatalmai soha nem látott összegeket fordítanak hadseregeik fejlesztésére. A Stockhomi Nemzetközi Békekutató Intézet kimutatása szerint a világon a legtöbbet az Egyesült Államok költ hadseregére, őt követi Kína, majd immáron Szaúd-Arábia, átvéve a bronzérmes helyezést Oroszországtól.
Az amerikaiak első helyét nem fenyegeti semmi, 610 milliárd dolláros költségük a világ haderőfejlesztésre szánt összegeinek 35 százalékát jelenti, a kínaiak 228 milliárd dollárja is eltörpül mellette.
Ennek ellenére a kínaiak fejlesztésének vannak következményei, így például India és Dél-Korea egyértelműen azért korszerűsítik saját hadseregüket, hogy szükség esetén szembe tudjanak szállni Kínával. India ebben az évben megelőzte Franciaországot, Dél-Korea bekerült az első tízbe, ahol Japán régóta képviselteti magát, így a távol-keleti térség nem számít különösebben békésnek.
Az orosz visszaesés annak fényében különös, hogy az elmúlt időszakban az orosz hadsereg látványos expedíciós akciókat hajtott végre, akár a Krím félszigetre, akár Szíriára lehet gondolni. Elemzők szerint az orosz gazdaság megszenvedte az olajárak hirtelen zuhanását, s ennek a 2014 óta tartó válságnak az eredménye a mostani visszaesés.
Márciusban Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, az ország célja az életszínvonal javítása, s nem a katonai erő fejlesztése, így várhatóan éveken át megmarad a jelenlegi katonai büdzsé, sőt még a mostani 66,3 milliárd dollárt is csökkenthetik az előttünk álló években. Ez jelenleg az orosz GDP 4,3 százalékát jelenti; elemzők három százalék alatti arányt várnak 2020-ra.
Az olajárak csökkenését Szaúd-Arábia is megszenvedte, ám ott elég a tartalék, és ma már politikai akarat is van ahhoz, hogy őrült ütemben bővítsék fegyveres kapacitásaikat. Az intézet kimutatása szerint a szaúdiak a hazai össztermék tíz százalékát költik a fegyveres erők fejlesztésére.
Az országok által közölt adatok azonban nem feltétlenül megbízhatók, így Adam Ni, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kínai külpolitikával foglalkozó kutatója rámutatott, a kínai adat egyértelműen alábecsüli a Peking által valójában költött összeget.