Lépését azzal indokolta, hogy „fair” légkört akar teremteni a június 5-re kiírt előre hozott választásokra. Az ellenzék – az eredetileg április 24-re tervezett – választások újbóli elhalasztását követeli, ellenkező esetben bojkottálni fogja azokat.
Szerinte az államfői amnesztia egyáltalán nincs összhangban az Európai Unió szomszédságpolitikáért felelős osztrák biztosa, Johannes Hahn közreműködésével tavaly megkötött megállapodással, amellyel elmozdították Nikola Gruevszki kormányfőt (VMRO-DPMNE), és az előre hozott választásokig regnáló átmeneti kormányt állítottak fel. Ivanov, állítja az ellenzék, az amnesztiával felmenti a korrupt politikusokat, ellehetetleníti a fenti megállapodás alapján a korrupciós ügyek kivizsgálására felállított államügyészség munkáját, amivel egyáltalán nem járul hozzá a „fair” választásokhoz.
Az elnök szerint viszont az ügyészség politikai boszorkányüldözésre használja fel jogosítványait. Állítja, ami országában most történik, abban külső erők játszanak főszerepet. A Hahn-féle megállapodás pedig inkább kiélezte a helyzetet, semmint rendezte. Az EU és az USA a baloldallal ért egyet. Az orosz külügyminisztérium ugyanakkor az „ukrajnai forgatókönyv” alkalmazásának jeleire figyelmeztet április 15-i közleményében: külső behatásra, törvénytelen eszközökkel törekszenek a törvényes rend megdöntésére, és nemcsak Macedónia, hanem az egész Balkán destabilizálására. Alekszandar Vucsics szerb kormányfő hasonló aggodalmaknak adott hangot. Valószínűleg mindkét oldal benne van a macedóniai események „bonyolításában”.
Ez a terület a történelem során nem először kerül a nagyhatalmi geopolitikai játszmák középpontjába. Montenegró beléptetésével a NATO ellenőrzése alá vonta az egész Adria-partot. Macedónia és Szerbia Moszkva számára az utolsó ütőkártya a Balkánon, kívül tartása a szövetségen létkérdés. A Nyugat ellenben veszélyesnek találja Gruevszki – Vucsics szerb miniszterelnökénél kevésbé rugalmas – oroszbarát politikáját. Mivel pártját nem sikerül végleg kiütni a nyeregből, állandósulni látszik a belső viszály.
Gyakorlatilag a 2014-es, a baloldal szerint elcsalt választások óta nincs nyugalom. Ezt követte a gosincei rendőrőrs elleni 2015-ös támadás, valamint a macedón rendfenntartó erők és egy albán fegyveres csoport közötti, máig felderítetlen hátterű összecsapás, majd a lehallgatási botrány. Mindehhez a görög határon feltorlódott, egyre erőszakosabb menekülttömeg festi meg a hátteret. Számára áldás lenne a belviszály miatt fellazuló macedón határőrizet.