A közvélemény-kutatások szerint fej fej mellett álló Donald Trump és Ben Carson – az utóbbi hetek összegző „metafelmérése” szerint a New York-i ingatlanmágnás 25,3:24,5 arányban előzi a visszavonult idegsebészt – ezt egyaránt izraeliekre hivatkozva állítja. – Számos izraeli barátom nem is érti, mi történt. Azt gondolják, Obama gyűlöli Izraelt. És azt hiszem, gyűlöli is – mondta Trump egy kampányrendezvényen. Ben Carson pedig tavalyi, Izraelben tett első látogatását követően jelentette ki: az izraeliek elárulva érzik magukat az Egyesült Államok részéről.
– Senkivel nem találkoztam, aki ne gondolta volna úgy: Amerika hátat fordított nekik – állította, megígérve, Izrael „nagyon közeli barátot” kap amerikai elnöknek, ha őt választanák meg 2016 novemberében.
Az elnökségért induló összes republikánushoz hasonlóan Trump és Carson is keresztény, de személyes kötődések is fűzik őket a zsidósághoz. (Ahogy a két vezető demokrata párti indulót is: Hillary Clintonnak a veje zsidó, Bernard Sanders szenátor pedig maga az, bár nem tartja magát vallásosnak.) Mint Trump mondta, nagyon büszke a lányára, Ivankára, aki férjét követve áttért a zsidó hitre. Carson pedig a hetednapi adventista felekezet tagja: tartja a szombatot és a kóser étkezési előírásokat. Ő gyakran exponálja magát a zsidóságot érintő kérdésekben. Nemegyszer meghökkentő kijelentéseket tesz, amelyeket aztán történészek sietnek megcáfolni. Így például azt az állítását, miszerint a holokauszt nem következhetett volna be, ha a német zsidóknak lett volna fegyverviselési joguk, vagy azt a véleményét: az egyiptomi piramisokat nem a fáraók építtették, hanem – és itt az idegsebész ugrik vagy ezer évet az időben – József zsidó ősatya, mégpedig gabonasilónak.
De az Izraellel kapcsolatos republikánus versenyfutásnak nem a zsidósághoz való kötődés vagy akárcsak a hatmilliós – a népesség mindössze két százalékát kitevő – amerikai zsidóság kegyeiért folytatott küzdelem a felhajtóereje. Nem is lehet az: az amerikai zsidóság döntő többsége a felmérések szerint hagyományosan a Demokrata Párt szavazója, kétharmaduk Barack Obamát támogatta 2012-ben. Sokkal több ennél a republikánus versengők keresnivalója a keresztény szavazópolgároknál, különösen éppen a „régi nagy pártot” támogató választói csoportban.
A Pew kutatóközpont idei felmérése szerint az amerikaiak mintegy fele (48 százaléka) nagyjából egyetért Washington Izrael-politikájával, 18 százalékuk szerint túlságosan támogatja a közel-keleti országot, míg 29 százalék véli úgy, nem áll ki eléggé mellette. Ám a tízmilliókat kitevő, fehér bőrű, republikánus szavazó evangéliumi protestánsok kétharmada elégedetlen, amiért az Egyesült Államok nem támogatja eléggé Izraelt. Ebben a körben csak négy százalék véli úgy, hogy túlzásba is viszi ezt a támogatást, míg 29 százalék elégedett a jelenlegi amerikai külpolitikai irányvonallal. Az amerikai népesség nagy része még Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő politikáját is támogatja: 38:27 arányban inkább kedvező róla a véleményük. A republikánus szimpatizánsok nem kevesebb, mint 53:21 arányban rokonszenveznek a miniszterelnökkel, derül ki a Pew felméréséből.
Jeff Jacoby amerikai politikai kommentátor szerint több oka van annak, miért támogatják az amerikaiak Izraelt. Először is, egy, az övékkel azonos értékeket valló államot ismernek fel benne, amely egyben a szövetségesük is, másodszor pedig ugyanazok az ellenségeik. A harmadik magyarázat a kereszténység és a zsidóság közötti szoros vallási kapocs. Már az Egyesült Államok második elnöke, John Adams kifejezte később a reményét 1819-ben: a zsidóknak egyszer újra független országuk lesz.